Bármennyire is kezdenek beszivárogni az elmaradott, vidéki Amerika lepusztult képei a 
kortárs hollywoodi filmtermésbe, eddig leginkább csak elvétve találkozhattunk olyan alkotásokkal, amelyek a szórakoztató iparra oly jellemző, romanticizáló szándék nélkül próbálják megmutatni, hogy bizony még a világ gazdasági szuperhatalmának is vannak olyan elmaradott, félnomád vidékei, ahol szinte semmi sem változott az első telepesek megjelenése óta.
A Winter's Bone is valahol az isten háta mögött, egy olyan középnyugati hegységben játszódik, amely akár még ismerős is lehet a kelet-európai embernek. Bokortanyákba rendeződött rönkházak és koszos, lomos udvarok között járunk, ahol az egyetlen pénzforrást a bűn jelenti, a cserzett arcok pedig keserű kilátástalanságról árulkodnak. Ebben a kíméletlen világban kell helyt állnia a hirtelen felnőtté cseperedő, 17 éves hősnőnknek, akinek a családfő eltűnése miatt már nemcsak a két kisebb testvéréről, illetve 
a szellemileg megrokkant anyáról kell gondoskodnia, de az apa megtalálása is egyre égetőbb feladatává válik, hiszen a drogfőző papa egyre nyilvánvalóbbá váló halála kisstílű bűnöket, illetve egy nyomasztó adósságot is a felszínre hoz.
A történet szintjén tehát egy szinte klasszikus vonalvezetésű krimivel van dolgunk. Ahogyan a fiatal lány rendületlenül követi a nyomokat, egyre jobban beleássa magát az apa múltjába, illetve veszélyesebb vizekre is evez - a személyén keresztül pedig a bűn és félelem által összetartott félnomád közösség szikár világába is betekintést nyerhetünk. Ez a nyomozás azonban egy szigorúan off-hollywoodi alkotás, így nincsenek olyan szépen megkomponált képek, mint a Nem vénnek való vidék esetén, illetve nem jelennek meg olyan, tipikusan filmes karakterek sem, mint A félszemű cserfes kamasza. Itt minden rozsdás, fagyos és sáros, a leharcolt, reményvesztett arcok pedig a házilag kotyvasztott drogok és a giccses country bűvöletében élnek – a vásznon mintha Nick Cave legsötétebb, gyilkos balladái kelnének életre.
Érezhetően hiteles tehát a légkör, és a film legnagyobb erénye így talán éppen az, hogy végre kicsit bepillanthatunk az ismert hollywoodi kulisszák mögé. Nem kapunk sem cukros western-romantikát, sem szocio-mázba áztatott multiplex-kalandot, a vászonról ehelyett olyan valódinak tűnő arcok néznének ránk, akik nem jók vagy rosszak, egyszerűen csak szűkszavú állati ösztönnel védik azt a picinyke tulajdonukat, amit valahogyan összekapartak maguknak.
Sajnos azonban a történet nem tud végig hű maradni a remekül megfestett, fojtogató atmoszférához: a máskor talán szerethető amerikai optimizmus a film vége felé 
folyamatosan gyengíteni kezdi a hitelességet, és a botcsinálta detektív annak ellenére kerül egyre közelebb a minden szempontból pozitív megoldáshoz, hogy ezt sem a drámai kiindulópont, sem a környezet, sem pedig a karakterek nem indokolják.
Lehetséges nézőpont lehet természetesen az is, hogy ez a boldog feloldás csak innen, a vasfüggönyön túlról tűnik olyan bántóan meseszerűnek, hiszen errefelé hajlamosak vagyunk már szinte kórosan nem hinni az efféle csodákban – így annak az eldöntését, hogy az utolsó harmad édesedő hangvétele okozta értetlenkedésünk a búskomor világnézet, vagy az egészséges realizmus folyománya, én leginkább a nézőre bíznám. Debra Granik rendezőnek azonban a fentiek ellenére is kétségtelenül felróható marad az a jogos kritikai érv, hogy a kivilágosodó befejezéssel nemcsak a jól megrajzolt, sötét tónusokat hígítja fel, de a karakterek felépítése és a bűnügyi vonal is egy kissé kuszává válik.
A Winter's Bone tehát több szempontból is kilóg az idei Oscar-jelöltek mezőnyéből, mert nemcsak az egyetlen, teljes egészében független munka, de körülbelül úgy aránylik az Eredet vagy a Toy Story 3 nagyszabású meséihez, mint egy korai Scorsese a befutott Steven Spielberg alkotásaihoz. Sőt, a kamaszlány történetét még a vele leginkább párba állítható, Harcos című munkától is igen éles határok választják el, hiszen a szociografikus felhangok, illetve a gyanúsan pozitív kicsengések ellenére a két mű alkotói hozzáállása mégis teljesen eltérő marad. Hibáival is erős, csendes munkáról van tehát szó, amely leginkább azoknak ajánlható nyugodt szívvel, akiket érdekel, milyen is az amerikai élet Hollywoodon túl.
"7/10"
