Érdekes ötlet volt 2011-ben egy olyan régi vágású thrillert forgatni, ami durván harminc évvel ezelőtt számított volna menő, aktuális darabnak. Ahogyan azonban azt az imponáló bevételi adatok is jól mutatják, a közönség mégis vevő az efféle letisztult, old-school izgalmakra, hiszen Az ismeretlen férfi már a nyitóhéten behozta a gyártási költségeket, azóta pedig bőven a százmilliós álomhatár felett jár - bebizonyítva, hogy a számítógépes akcióorgia és a látványos trükkvilág egyáltalán nem kizárólagos feltétele a komolyabb közönségsikernek.
Annál inkább fontos azonban az ötletesen tálalt történet, mert esetünkben a feleségelvesztős-gyilkosságos-amnéziás sztoriban egyetlen új, eddig még nem látott elem sincsen, de az írók sokáig képesek úgy kevergetni a szálakat, hogy az események az ismerős ízek ellenére is feszültséggel szolgálnak. Ráadásul egy elsőrangú színészi gárda kelti életre a kissé közhelyesre sikeredett karaktereket, így nemcsak kellő súlyt kap a sztori, de a sablonosságot is sikerül szinte végig elkerülni.
Még úgy is, hogy a fagyos, lepukkantra festett Berlin, a világösszeesküvő titkos szervezet, az ex-komcsi titokbácsi és a feleségét kereső, amnéziás amerikai tudós figurája egytől egyig olyan toposzok, melyekkel legutóbb a hidegháborús kémfilmek és a mára kissé megkopott, de a 80-as években rendkívül divatos, üldözős thrillerek idején találkozhattunk. Alkotóink ezt a retro-szagú moziélményt még azzal is megfejelik, hogy a műben nagyrészt elkerülik a high-tech kütyük, a CGI-akciók és az újhullámos villanóvágások használatát (azaz egy percen belül nem 70-80 vágást helyeznek el) - és végig a régi vágású filmekre jellemző autós üldözésekkel, rohangálásokkal és verekedésekkel operálnak.
Hiába roskadozik a történet a logikai ellentmondásoktól, és hiába használ jól bejáratott paneleket a rendező, ez a következetes, a mosolyogtató idézőjelek nélküli hagyománytisztelet rabul ejtheti a kortárs pörgésbe belefáradt nézőt, és két, jó helyen felhasznált csavarral még hihető fordulatokkal is képes szolgálni. Ezekhez az elvekhez pedig remekül passzol az a Liam Neeson is, aki úgy válik hétköznapi akcióhőssé, hogy ezt akár még el is hihetjük neki.
Bónuszként pedig felvonul előttünk a kortárs német mozi színe-java: Diane Krüger ugyan hollywoodi német sztárként kissé röhejes a Berlinben élő, boszniai illegális bevándorló bőrében, de Bruno Ganz, Sebastian Koch, Karl Markovics és Rainer Bock nevét lassan érdemes lesz a tengerentúlon is megtanulni, elvégre most is impresszív rutinnal, elegánsan abszolválják a karaktervezérelt mellékszerepeket.
Sajátos összkép rajzolódik ki tehát a szemünk előtt. vagyis a komolyan vett sablonok értő felhasználása egy olyan mozit eredményezett, amely nagy meglepetésekkel ugyan nem szolgál, de mindenképpen felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos megoldások egyszerűen nem mennek ki a divatból...legalábbis a nézők szerint biztosan nem, akik a kritika előzetes fanyalgása ellenére is szerették a filmet.
"6/10"