Nem dicsekvésképp, de sokat látott filmnéző vagyok, mégsem tudtam igazán mit kezdeni ezzel az egészen elképesztő alkotással, annyira meglepőre sikeredett. A Repo man ugyanis szokatlan mozi, valódi fekete ló a hollywoodi pályán, és még azt is nehéz megmondani, hogy miről is szól pontosan, de egy dolog azért tisztán érezhető vele kapcsolatban: tömény kult-hangulatot áraszt! A történet dióhéjban: egy fiatal punk, egy csapat lízingelt autókat visszaszerző behajtó, egy spanyol banda, egy tévé-evangélista és az amerikai titkosszolgálat egy olyan autót üldöz, melyben egy ufó hullája van elrejtve. Igen, teljességgel érthetetlen és követhetetlen a dolog, de fura mód ez remekül áll a filmnek, hiszen a lényeg az alacsony költségvetésből, az iróniából és a morbid humorból összeálló, utánozhatatlanul hanyag atmoszférában rejlik, amelyre az idő előrehaladtával ráadásul egyre vastagabb patina rakódott le. A fiatal Emilio Estevez, az utánozhatatlan Harry Dean Stanton és a koszos-szemetes Los Angeles városképe találkozik itt az 1984-es év minden fura hóbortjával és mániájával: a Repo man egy időkapszula, egy szürrealista műalkotás és egy egészen abszurd fekete komédia elemeit meglepő tökéletességgel egyesíti magában. Igen, ilyen egy valódi kultikus darab!