Kinetográf

A tétet állandóan emelni kell, szól az álomgyár első törvénye, és ezért fordulhat elő, hogy a szökevény-filmeket a rablós-akciókkal már édeskevés összekutyulni, a profit érdekében még tovább kell fűszerezni az új cuccot. A Borotvaélen már nem szimpla “ártatlanul-elítélt” cucc, de nem is egyszerű betörős móka, hanem a két alapmotívumot egyenesen egy öngyilkossági kísérlettel, a New York-i plebs lázadozásával, és a mindig vonzó magassági mámorral pörgeti fel. Nagy újdonságot persze ne várjon senki a panelekből összerakott történettől, sőt, a fokozási kényszer miatt  a film utolsó harmada szürreálisan halmozza a lehetetlen megoldásokat, és az idegesítő logikai bakugrásokat is - de ha hajlandóak vagyunk szemet hunyni a marhaságok felett, egész kellemes kis szerda esti agypihentetőben lehet részünk. A mű a középmezőnyből ugyan nem ugrik ki, de legalább alá sem megy, az alműfajok pofátlan háziasítása pedig másfél óráig egész szórakoztató.