Ha Steven Soderbergh jobban sztárolná magát, talán a köztudatban is tudatosulna, hogy korunk egyik legfontosabb midcult rendezője. Igaz, az amerikai direktor nem dolgozik olyan látványos és markáns stilisztikai megoldásokkal, mint Lynch, Fincher vagy Nolan, és az életmű tematikai egysége sem olyan nyilvánvaló, mint a nagynevű kollégák esetében - az elvállalt munkákat azonban a rendező szinte kivétel nélkül magas szakmai színvonal végzi, és az értelmezéseket is több irányban nyitva hagyja, biztosítva a művek kritikai és pénzügyi sikerét is. A Fertőzés például azért lehet a valaha készült egyik legjobb vírus-katasztrófafilm, mert a felszínen feszült és izgalmas, a mélyben azonban a posztmodern kusza kiszámíthatatlanságára, a követhetetlen és kibogozhatatlan viszonyokra épít. Soderbergh nem használ hatásvadász képeket, filmje mégis ijesztően telibe találja a nézőt: azért érezzük igaznak és valószínűnek a látottakat, mert azok a mai kor követhetetlen és egyre brutálisabb komplexitásán alapulnak. A világot egy pillanat alatt átszelő vírus maga a globalizáció, a kontrollálhatatlan irracionalitás, a rossz lelkiismeretünk.
Soderbergh műve a járványok logikáját követi, és egyre több szereplőt kapcsolt be a történetbe, akiket véletlenszerű találkozási pontok fűznek egybe. A szörnyű vírus utáni hajsza azért telik meg feszültséggel, mert teljesen banális és előre nem tervezett fordulatok mentén zajlik - szereplőink próbálják megérteni a történteket, de mindeki csak egy-két szeletét látja az összképnek, és kizárólag a saját érdekeit, motivációit követi. Mindebben természetesen nem nehéz megpillantani a posztmodern teóriát, Soderbergh azonban azért az egyik legjobb micult direktor, mert mindezt egy feszes, sokkoló és tanulságos biohorrorba ágyazza. Szikár, dokumentarista eszközökkel modellezi a helyzetet, egyszerű beállításokat és jeleneteket alkot, és a szerteágazó eseménysor legfontosabb pillanatait ragadja ki, miközben igazi sztárgárda segít életre kelteni a figurákat. Filmje oktató munkaként, a néző félelmeire rezonáló katasztrófa-thrillerként, és a véletlenek átélhető drámájaként is tökéletesen működik. A Fertőzés a műfaj legjobbja - árulkodó, hogy az amerikai közönség nem szerette, talán éppen azért, mert megijedt tőle - túlságosan is hitelesnek tűnik ugyanis mindez a popcorn mellé.