Szinte törvényszerű, hogy az ausztrál komédia előszeretettel épít a kontinensnyi szigetország különleges státuszára. A fura tájak és az egzotikus élővilág mellett elsősorban a helyiek büszke aussie-identitása fűti a sajátos humorú vígjátékokat: minél karakteresebbre sikerülnek a figurák, minél erőteljesebbek az alapszituációk, annál sikeresebb a végeredmény. A Harmadnaposok veterán rendezője, Stephan Elliott úgy tűnik, sajnos elfeledkezett erről az egyszerűségében is nagyszerű alapszabályról, és a helyi ízeket a gyorséttermi kajákba próbálja becsempészni. Ahogyan azonban a McDonalds magyaros hete, úgy a Másnaposokba oltott Bazi nagy görög lagzi ausztrál újrázása sem szolgálhat különösebb kulináris élvezetekkel.
Az igen átlátszó koppintásokkal önmagában még nem is lenne feltétlenül baj, ha az alkotók kezdenének is valamit az egymásra hányt, valamiért még elhasználtan is sikeresnek gondolt klisé-darabkákkal. Az őrült drogdíler figurája, az angol-ausztrál kulturális különbségekre épülő szóvicc-halom, a részegen elkövetett tettek másnapi felderítése mind-mind unalomig ismert, second hand alkotóelemek - ezek kritikátlan elpuffogtatásánál már csak az irritálóbb, hogy az írók ezt az egész cuccot egy káoszba fulladó, nevetős-sírós esküvőre fűzik fel. Komoly narratív hullámvasutazásra, invenciózus geg-hegyekre ne nagyon számítsunk tehát: a szerelmesek civódása, a régi barátok veszekedéssel tarkított vállveregetése és az örömapa dühítése mellett az újdonságot egy kokós anyós és egy bedrogozott birka szolgáltatja.
Igaz, Olivia Newton-John szórakoztató a felturbózott örömanya szerepében, ezekkel a vicces momentumokkal azonban ki is fullad a látottak frissessége. A rendező megpróbálja ugyan a színészi fizimiskákra építve a karaktervezérelt komédiák irányába eltolni az eseményeket, ám a birka seggébe felnyúló, ordenáré szereplőkkel mindez szinte teljesen reménytelen. Nehéz eldönteni, végül a jellegtelen történet, a nevetésálló humor vagy az egydimenziós figurák adják meg a csúnya kegyelemdöfést a filmnek. A Harmadnaposok pontosan olyan, mint a nagy buli utáni fáradt harmadik nap: már sztorizgatós, visszafogott afterpartinak se jó.
