A harcművészeti filmeket általában nem az esetleges drámai truvájok, de nem is az univerzális emberi konfliktusok cizellált ábrázolása végett keresi az ember, hanem elsősorban tempós és látványos, táncművészeti performanszba hajló csépeléseket szeretne látni, minél töményebb és változatosabb formákban, egy lehetőleg kellően szórakoztató és értelmes keretbe foglalva. Ha ezek a kritériumok teljesülnek, a többi filmnyelvi eszköznek már csak az elvárható minimumot kell megütnie, és az élmény máris garantált. A Shaolin 36 próbatétele sem azért vált legendás alapvetéssé, mert az emberi lélek csehovi mélységű kútjába tekint le - ehelyett inkább a fenti díjnyertes formulát pörgeti a maximumra, non-stop élvezetté párolva a klasszicizálódott kung-fu filmek szinte minden esszenciális megoldását.
Igaz, az elnyomó-megszálló gonoszok ellen bosszút esküvő diák butuska története csak igen lassan és vontatottan pörög fel, ám ha átvészeljük az első húsz perc kötelező dramaturgiai marhaságait, az ügyetlen hőssel együtt végre mi is eljutunk a Shaolin-kolostorba, ahol a nyápic legényből a 35 stációs buddhista kiképzés során végül egy rettenthetetlen szuper kung-fu harcost faragnak a szerzetesek. A film az expozíció után tehát egy nehézbombázó súlyával szögez minket a képernyő elé, elvégre a szintlépős logikára felhúzott beavatástörténet minden apró epizódja ínyenc falat. A keleti bölcsességekbe mártott tanácsok és feladatok nemcsak hihetetlenül cool feladványok, de mindig egy-egy testrész és/vagy fegyver rejtett titkát fedik fel a tanuló előtt, és ezzel párhuzamosan a fejlődő tanonc is egyre balettszerűbb és csodálatosabb bemutatókat, majd tényleges összecsapásokat prezentál.
Az egyenes vonalú, a döcögős bevezető után egy percre meg nem álló történet természetesen nem rejt magában különösebb meglepetéseket, ahogyan a dialógok, a konfliktusok sem túl összetettek. A kolostor kiképzési módszerei, a rendkívül változatos és egymásra licitáló gyakorlatok és verekedések azonban egész egyszerűen lélegzetelállítóak, ráadásul a készítés óta eltelt, több mint három évtized is kifejezetten jól áll a filmnek. A Shaolin 36 próbatétele iszonyú menő, így majd minden kockája átható kult-szagot áraszt...nem túlzás tehát kijelenteni azt sem, hogy ez a mű vitathatatlanul az egyik legkirályabb kung-fu film, ami a Shaw bátyók valaha készítettek!