A börtönös-szökős filmeknél már csak a börtönös-szökős-disztópiák szórakoztatóbbak. A klasszikus VHS-korszak e kicsiny, ám a B-filmes rajongók számára annál kedvesebb altípusa egyszerre egyesíti magában a tervezős-menekülős izgalmakat, az Amerikai Egyesült Államok közeli jövőjét fasisztoid rendőrállamként megálmodó, búskomor víziókat és a visszafogottabb, de azért még kellően macsós izmozását. A futurista börtönmozik koronázatlan színész-királya ráadásul ráadásul nem más, mint a verekedős-kardozós műfaj egyik fontos, ám a mostani nagy akciósztáros feltámadásból sajnálatosan kimaradó ikonja, Christopher Lambert. Az ő személye már önmagában is garancia a szomorú nézésekre, a lélekben eldőlő csatákra, a jófiús keménykedésekre, de a Fortress ennél messze többet nyújthat az igazi ínyenceknek.
A mű annak idején a másolt videokazetta-gyűjtemények alapvető darabjának számított, mostanra mégis méltatlanul elfeledkezett róla a közönség. Minden idők egyik legérdekesebb szökés-filmje feltáratlan aranybányaként szunnyad tehát a feledés homályában, pedig már a magyar cím (33 emelet mélyen a pokolban - ízlelgessük picit!) is nyilvánvalóvá teszi, itt bizony valódi gyöngyszemmel van dolgunk. Már maga a történet is ellágyítja a szívet: Lambert ex-szuperkatona, aki feleségével együtt nagy ívben tesz a túlnépesedés miatt rendőr-diktatúrába hanyatlott USA törvényeire, és meggondolatlanul gyereket vállal. Ennél szebb és tisztább motivációt álmodni sem lehet egy jófiú számára, ám az írók rátesznek még egy lapáttal, és a hőst egy genyó-magáncég által üzemeltetett, pokoli börtönbe zárják, ahol aztán iszonyú nagyon igazságot lehet tenni. A sivatag kellős közepére, egyenesen a föld alá épült börtön igazi kényeztetés a steril techno-jövendölések és a korai 90-es évek szerelmeseinek: adott egy szuperszámítógép, ami gondolatot olvas, a bélbe ültetett bizgerén keresztül fájdalommal fenyít, 
agyat most és még szövetroncsoló neutron-ágyúkat is üzemeltet. Ja, és bónuszként az egész élén egy főgonosz igazgató trónol, aki szexuálisan perverz és meg akarja törni Lambertet.
Nem túl meglepő módon azonban a nagy Lambert nem törik meg, sőt, rövid úton minden rabot emlékeztet az elnyomott szabad akar és az emberség princípiumaira. Elindul a szökés tervezése, amihez előbb le kell szerelni a pszichopata gyilkost (Vernon "Megöllek John Matrix" Vells fantasztikus alakítása), majd el kell nyernie az öreg/bölcs néger (kötelező elem) bizalmát, majd ellen kell állnia az agymosásnak is. A film természetesen nem magával a történettel döngöl a földbe (az némi előképzettséggel kitalálható), hanem az alacsony költségvetésből is ügyesen megoldott börtön-háttérrel varázsol el. A lézerek, a szuperszámítógép és a szürke hátterek a kilencvenes évek technológiai frászát, illetve a nagy kompjúter-parát idézik, miközben az elmeturkász jelenetek a korai CGI-trükkök, illetve a VGA monitorok hangulatát idézik. Nemcsak egy hamisítatlanul retró kényeztetéssel, egy valódi időkapszulával van tehát dolgunk, hanem egy erősen alulértékelt, korrekten kivitelezett és kellően izgalmas darabbal is, amely csodálatosan foglalja össze a VHS-korszak egy elfeledett, a fehér ninják, az izzadt kommandósok és más izomagyak által kissé háttérbe szorított vonulatát. E nélkül a film nélkül ráadásul nincs Menekülés Absolomból sem...ami kétségtelenül a másik nagy csúcspontja ennek a sajátos ligának!
