Az első három film apróbb témavariációi után örökös "magányos rendőrünk" következő dobása már az abszolút profizmusról és a nagyfokú műfajtudatosságról árulkodik. A '91-es Törvényre törve tökéletes egységbe forrasztja az addigi erősségeket, és egy laza csuklómozdulattal még egy kis drámaiságot (!) is hozzátesz az ekkorra már egyre híresebb seagali alapképlethez. A tematikus és szemléleti hasonlóságok miatt az életmű első négy darabja egy iszonyú erős tetralógiába forr össze, melynek ezen utolsó darabja egyértelműen a habot jelenti azon a bizonyos, nagyon is ízletes tortán. Feketébe öltözött hősünk ezúttal is egy külvárosi, vérig becsületes rendőr, aki nagyfokú helyismerettel és kellő tökösséggel harcol a bűn mocska ellen. A tétek ez esetben azért természetesen tovább nőnek, hiszen a gonosz minden eddiginél veszélyesebb, a nyomozásra szánt idő pedig vészesen fogy. Seagal a Nico után most Gino névvel játssza el a helyi olaszt, aki Brooklyn dzsungelében egy hosszúra nyúlt nap alatt próbálja meg kinyomozni, miért is ölték meg a legjobb barátját.

Ismét a nagyvárosi bűnözéssel egyedül szembeszálló, az igazságért puskát ragadó akcióhős lép tehát elénk, miközben az ellenfél (William Forsythe csillagos ötös alakítása) eljut tökéletes a végpontra, hiszen ő már csak tiszta szeszélyből, abszolút véletlenszerűen gyilkolászik. Az alkotók lamentálnak is egy sort a "régi környék" pusztulásán ("Anyáddal mi van? Most jól van, nem strichel, nem szív"), illetve a betyárbecsület és morál teljes eltűnéséről is kapunk egy adag monológot. A drogok hatására teljesen bekattanó főbűnözőt itt még a régivágású olasz maffia is üldözőbe veszi, ám Seagal természetesen most is jóban van a helyi Donnal (a la Nico), csak épp a kőkemény bosszúéhsége miatt versenyez a Keresztapával. A film története így egy már-már valós időben elénk tárt, brutális üldözés a lepukkant külvárosi környezetben, amin keresztül bepillanthatunk egy egykor szebb napokat látott városrész alvilági hálójába is. Ne feledjük, ezt a realista és drámai húrokat is megpendítő atmoszférát 1991-ben írták a vászonra az alkotók, jóval megelőzve a Drót vagy épp a Kemény zsaruk manapság már oly divatos fogásait!

A Törvényre törve mind témájában, mind megvalósításában tökéletes esszenciája a klasszikus Seagal-receptnek, amely sem előtte, sem utána nem működött ennyire olajozottan és keményen. Már rögtön a nyitó jelenetben kimerevedik a kép, erős hanghatással felugrik a "Steven Seagal" felirat, majd egy dobütés, és villan az "Out For Justice" főcím...az akciófilmek rajongói pedig egész egyszerűen nem tudják majd letörölni a vigyort a képükről. A feszesre rántott forgatókönyv nagyrészt jól pörög, a soundtrack dögös, a szabadszájú dumák pedig ütnek, amire még a kivételesen jó magyar szinkron is rá tud tenni egy lapáttal (olyan szürreális szösszenetek vannak itt, mint a "még mindig nem ráztuk le, vigyük el kolbászt enni", a "Te még a hüvelyujjadat szoptad, amikor Richie bátyád már faszt szopott", illetve az iszonyú cool "Kifogyott a töltény. Kár, mert megkímélt volna a fájdalomtól").

Seagal karaktere ezúttal sokkal szálkásabbra sikeredett, hisz most kivételesen nem veszi körül szerető család, mert a rendőri karrier oltárán egy halódó házasság és a hétvégi apaság az áldozat. Ettől függetlenül a szerettei ismét veszélybe kerülnek, ahogyan a szerzői kézjegynek számító bolt- és bárszétverés is adott, no meg persze törnek a karok is rendesen. A body count most is az egekben, ami azonban mindenképpen unikum ebben a filmbe, hogy Seagal itt próbálja meg karrierje legárnyaltabb színészi alakítását hozni: a párás szemű monológok az apáról, a vicceskedő maffia-tárgyalások és a feleségnek tett vallomások seagali mércével mérve az érzelmek kifejezetten széles skáláját hozza, ami egészen sajátos élménnyé teszi ezt a melodramatikusnak szánt akciófilmet (ahol még az is megtörténik, hogy ez a kőkemény harcos megsérül!).

A Törvényre törve ütős kis darab, amibe még az olyan apróságok is beleférnek, mint a főnökétől katonai sapkában puskát és autót (paripát és fegyvert) kérő Seagal macsózása, vagy egy cuki kiskutya megmentése és megbosszulása. Az akciósztár e korai filmjei egyre megbízhatóbb és komolyabb bevételt termeltek, miközben a színvonal is egyenletes maradt...nem véletlen tehát, hogy ez után a munkája után Seagal végre megkapja a nagy lehetőséget arra, hogy a legnagyobb akciósztárok közé emelkedjen.

folyt.köv.