Egy ilyen rövidke áttekintőben sajnos képtelenség akár csak vázlatosan is összefoglalni, a hetvenes évek végére hogyan futott bele a hatvanas évek optimista Amerikája egy egyre mélyebb erkölcsi válságba. Címszavakban elég Nixon, Vietnám és az Olajválság hívószavait bedobálni: aki áttekintette a hetvenes évekből kiemelt filmeket, akár ott is tetten érheti ezt az erősen fulladozó légkört. "Good Morning America!" - kezdte az új évtized elején lendületes elnöki kampányát a gyakran csak Nagy Kommunikátorként emlegetett Ronald Reagan, és az egykori western-színész végül betartotta a legfontosabb ígéretét. Az Amerikai Egyesült Államok a 80-as évtized végére lélekben és testben is megerősödve megnyerte a hidegháborút, visszaszorította a bűnözési hullámot és újra büszke volt önmagára. Talán soha egyetlen politikai irányvonal nem hagyott ennyire erős nyomot a hollywoodi filmtermésen: az izommacsó akcióhős reagan-i figurája valósággal uralta a vásznat. Ne tessék persze nagy összeesküvésre gondolni! Az Álomgyár ekkoriban nemes egyszerűséggel szórakoztatóipari oligarchává alakult, és művészek helyett kőkemény üzletemberek ismerték fel, hogy amit az elnök mond, azt kajálják a népek is. Ebben az évtizedben Hollywood versenytársak nélkül uralta a vásznakat - az európai modernizmust halott, az ázsiai színtéren még Hong Kong is elsősorban csak lokálisan ismert. Nem véletlen hát, ha a kialakuló lista elmehetne akár egy Reagan-kampányfilmnek is.

Péntek 13 (1980) - Az erkölcsi megújulás előszeleként a vásznon őrült rémek gyilkolászták a szüzességüket idő előtt elvesztő tinilányokat. Bár a zsáner tulajdonképp a Halloween legendás késeléseivel indul, a receptúra vegytiszta formájában mégis e rendkívül ügyesen összerakott alapvetéssel indult, hogy azóta is épp e minták mentén pörögjön az összes slasher a vásznon.

Rambo (1982) - Eredetileg a 70-es évek modorában fogant, kesergős vietnami veterános drámának indult, ám a szemfüles producerek (köztük a mi Vajnánk) már remek ritmusérzékkel ismerték fel a korszellem változását. Megszületett az izmos, morcona John Rambo, a többit pedig már mindenki tudja, aki valaha nézett VHS-kazettát.

Szellemirtók (1984) - Ne gondolja senki, hogy a műfajokat és a hangulatokat csak mostanában kezdték mixelni az alkotók. A nyolcvanas évek közepén épp egy remekül sikerült horror-komédia hibrid tartotta lázban a közönséget: a kor legnagyobb nevei vonultak fel ehhez a mai napig működő mókázáshoz. A kommunista szellemet sikerült visszaszorítani a laza yenkiknek.

Top Gun (1986) - Rendkívül szórakoztató, vérmacsó toborzómozi letagadhatatlan homoerotikus felhangokkal. Vadászgépek, Ray Ban és Uncle "Izomtibor" Sam egyeduralma. Iceman és Maverick a legnagyobb királyok.

Dirty Dancing (1987) - Kevés masszívabb klasszikust tart számon a közvélemény, mint ezt az emancipációs tündérmesét, amely az öntudatára ébredő kis fruskával már a kilencvenes évek erőteljesebb nőfigurái felé mutat. Amikor Swayze int a lánynak, hogy ugorjon, az maga a cool.

Amiről még muszáj beszélni:

Szárnyas fejvadász (1982) - A látványvilág és a zene hosszú időre meghatározta a trendet
Indiana Jones (1981-84-89) - Ugyan kinek ne ugrana be a főcímzene?
Vissza a jövőbe (1985-89-90) - Az időutazós sci-fi, a felnövés-melodráma és a komédia tökéletes keveréke.

+ a személyes kedvenc:

Kommandó (1985): John Matrix ezredesnek 24 órája van, hogy megmentse lányát az őrült diktátor karmai közül :)