Kinetográf

Az izlandi filmesek (Baltasar Kormákur vezetésével) a kettőezres évek kezdete óta imponáló eredményességgel bizonyítják, hogy a hollywoodi zsánerformák és a nemzeti mozi, a exportképes szórakoztatás és a helyi problémák korántsem egymást kizáró, hanem inkább egymást erősítő fogalmak. A 2006-os Vérvonal is a szigetország apró, ám annál piacképesebb filmgyártásának egyik mintapéldánya, amelyben a fenti, igen sikeres receptúra különösen jól kitapintható. Arnaldur Indriðason hamisítatlan skandináv krimijét Kormákur az aktuális hollywoodi trendeknek megfelelő figurákkal és hangulatokkal meséli el, miközben a filmet összetéveszthetetlenül izlandi színekkel festi meg. Bár a magányos rendőr csendes nyomozása a játékidő több pontján elveszti a feszültségét, a forgatókönyv pedig kifejezetten fésületlenre sikeredett, a végeredmény még az apróbb hibák ellenére is az északi ország elszánt alkotóit igazolja. Az eset mögé festett szocigrafikus tabló átjön a műfaji szabályokon, miközben az izolált szigeten élő izlandiak számára igenis fontos és valós alapprobléma (a genetikai rendellenességek terjedése) tényleg hiba nélkül illeszkedik a sötét bűnfilm szövetében. Kíváncsian várjuk, Kormákur másodjára vajon mit tud kihozni Indriðason alapanyagából, hiszen az amerikai remake előkészítése időközben a célegyenesbe érkezett.. Egy önújrázás mindig izgalmas, különösen ha nemcsak a pénz lesz több, de a kulturális közeg is alapvetően megváltozik.