Kinetográf

Szürrealista bérgyilkosfilm? Kiábrándult társadalomkritika? Hideglelős skizo-horror? Allegorikus családi dráma? Ben Wheatley Kill List című filmje egyszerre ezek mindegyike, de egyikük sem igazán, ami rendkívül izgalmassá és felkavaróvá teszi ezt a szabálytalan műfaji-szerzői kalandozást. Wheatley pimasz rendező, számtalan ismert történet-morzsát, közhely-darabkát szór elénk, ám abban a pillanatban, amint a néző egy kényelmes befogadói sémát talál, rögtön áthúzza valami meglepő, vagy épp irracionális betéttel. A férj és feleség veszekedésével, egy baráti vacsorával induló mű egy éles kanyarral bűnfilmbe fordul, majd a gore- és paranoia-thrilleren keresztül véres szektahorrorba fut, ám Wheatley a hangsáv és a kép radikális elválasztásával, az ok-okozatiság vagy az időbeliség megtörésével, az oda nem illő bevágásokkal folyamatosan felülírja az egyébként is hullámvasutazó narratívát. Az elidegenítő, sokkoló megoldások állandó értelmezésre invitálják a közönséget, melyet Wheatley tovább erősít a markáns képi szimbólumokkal, az így megnyíló gondolati hálókkal. A Kill List épp ezért szokatlan, mégis rendkívül hatásos darab: a beszédes motívumok, a erős audivizuális hatások izgalmas játékra hívják a nézőt, aki akár szörnyülködik, akár a kirakóst próbálja összrakni, unatkozni garantáltan nem fog. Ben Wheatley igazi auteur, félúton valahol az ünnepelt midcult-szerzők és az elborultabb rétegfilmesek között.