Az igazán jó animációs filmeket nemcsak a frappáns alapötlet, az izgalmas sztori és a szemkápráztató megvalósítás mesterhármasa jellemzi, de ma már a kreatív áthallások, a sajátos mikrovilágok következetes kibontása is alapkövetelmény. A tavalyi év egyik nagy meglepetése, az Oscar-díjra is jelölt Rontó Ralph elszabadul pontosan azért szerethető, mert a kicsiknek szánt, tökéletesre kanyarított tanmesét sikerül egy utánozhatatlan retró-atmoszférába csomagolni. A játékos humorral megbolondított, rendkívül szórakoztató történet így egyszerre tanít a saját képességeink és vágyaink helyes felmérésére, illetve generációs emlékműként is emlékezetes.

A nyolcvanas évek klasszikus videojátékait megidéző alaptéma egyszerre működik kedves nosztalgia-faktortként, kiapadhatatlan gegforrásként és stílusteremtő sorvezetőként. Hősünk, a jóságos Ralph egy régi arcade-játék főellenségeként tengeti napjait, ám beleunva az állandó rombolásba és a rendkívül hálátlan szerepbe, más programokba szökik, nem kis galibát okozva a virtuális térben. A szimpatikus figura igen csavaros és látványos kalandjait természetesen a család minden tagja élvezni fogja, aki azonban játszott annak idején a már muzeális daraboknak számító, kedves 8 bites játékokkal, az garantáltan imádni fogja a látottakat!

A saját környezetében örök gonoszságra kényszerített Rontó Ralph csak azt szeretné, ha végre egyszer őt elismernék és ünnepelnék – ezért szivárog át egy brutális FPS-akcióba és egy lányos autóversenybe is, ahol aztán végleg összekuszálja a szálakat. A konzervatív felnövéstörténetbe a lelkes alkotók lehengerlő ügyességgel csempészik be a bennfentes gamer-poénokat, miközben az animációk az adott számítógépes grafika alapelemeit gondolják tovább. A tarka, vizuális ötletektől és kreatív megoldásoktól hemzsegő helyszínek valósággal kényeztetik a szemünket, a karakterek egytől-egyig szerethetőek. A régi prüntyögésekre komponált, feszes kísérőzene tökéletes aláfestő, az akciók kifejezetten izgalmasak, a tempó és a látvány így kifogástalan.

Az alkotók szerencsére hibátlan arányérzékkel szolgálják ki a különböző korosztályok elvárásait: a Pixar újabb filmjeit jellemző, fárasztó modorosságot a jól megírt forgatókönyvvel, a felnőttes kikacsintásokat a szerethető karakterekkel, a merészebb jeleneteket pedig a klasszikus Disney-hagyományokkal ellensúlyozzák. Akárhonnan nézzük, a Rontó Ralph elszabadul egy maximálisan átgondolt, nagy műgonddal összerakott, elsőrangú családi mozi: nem túlzás, hogy ezt a művet csak szeretni lehet.

(A cikk másodközlés...eredetileg itt olvastható.)