A legenda szerint a színészből lett hidegháborús elnök, Ronald Reagan a szerteágazó kapcsolati tőkéje segítségével a megválasztása után gyorsan lepaktált a filmesek egy részével, akik aztán sorra gyártották az alig leplezett propagandafilmeket. E merész mítosz igazságtartalmának alaposabb vizsgálata nem tartozik ezen írás hatáskörébe, ám vitathatatlan tény, hogy ha a nyolcvanas évek amerikai “izompolitikája” igen népszerű volt a választók körében. A szavazók potenciális mozilátogatók is egyben, a producereket tehát nem feltétlenül kellett behálózni ahhoz, hogy kiaknázzák az egyébként igen filmszerűen tálalt elnöki politika főbb hívószavait. A Vasmaradak e sikeres fúzió másodvonalának egyik igen kedves darabja, melyre az elmúlt évtizedekben igen tetszetős patina rakódott le. A művet lehetetlen nem szeretni, elvégre a korszak két alapvetését kopírozza, nevezetesen a Vörös hajnal gimis komcsiölőit és a Top Gun napszemüveges macsóit háziasítja, felemelő fércművet hagyva így az utókorra.
Tom Crusie és Tony Scott ma már legendásnak számító akció-alapvetését rendkívül hálás feladat lemásolni, hiszen a menő slágerekre parádézó, tesztoszteron-túltengésben szenvedő szupercsávóknál csak az lehet királyabb, ha már rögtön tökös amerikai kamaszokat ültetünk a milliós vadászgépekbe. A Vasmadarak alkotói annyira menő filmet próbálnak összehozni, hogy egyszerűen muszáj imádni őket. Hol szégyentelenül kampányolnak (a “földimogyorós csávó helyett Atom Ronald majd seggberúgja őket" - mondja egy helyen a fekete mellékszereplő), hol szidják a beszari bürökráciát, majd végül néhány bundesliga-sérós, lelkes gimnazistát küldenek a ki nem mondott, de könnyen beazonosítható líbiai ellenfélre. Nehéz mosoly nélkül végigülni, ahogyan a vadászgépeket egy katonai bázirsról elkötő (!), komplett hadműveletet levezénylő (!!), a fogvatartott apát egyetlen F-16ossal kiszabadító (!!!) srác a lábára walkment kötve megöl cirka kétszáz embert, holott az előző nap még a gimiben csajozott.
Aki szereti a bűnös élvezetként elsőrangú Top Gun keménykedéseit, annak egyenesen kötelező ez a B-kategóriás alapvetés. David “Poirot” Suchet elsőrangú az arab szuperpilóta szerepében, Louis Gosset Jr kellő iróniával közelít a feladathoz és pont annyira játsza túl a figurát, hogy aki hinni akar neki, az nyugodtan ünnepelheti az öntörvényű, ám valójában rendkívül felelőtlen katonát. A második ligában igen tapasztaltnak számító rendező minden létező díszletet felrobbant, az ormótlan számítógépekből dől a retró, az idézett zenék ütnek, a sztori pedig annyira irreális, hogy már-már az abszurditás határát súrolja. Sör mellé kifogástalan darab - a Vasmadarak egy újabb tékás gyöngyszem, melynek kifejezetten jót tettek az eltelt évek!