Kinetográf

A tavalyi év egyik nagy hype-ja az Iron Sky nácis-holdraszállós B-filmje volt, amely nagy jóindulattal is csak felemásan váltotta be az alkotók által előzetesen keltett, tegyük hozzá igen óriásira srófolt elvárásokat. Az ausztrál Stephen Amis hangsúlyozottan C-kategóriás világháborús agymenése az európai testvérével ellentétben nem ígér sokat, ám a hibátlan mozis utalásoknak és a tökéletesen átgondolt receptúrának hála kellemes meglepetésben részesíti a műfaji finomságokra érzékeny rajongókat. A 25. birodalom csak minimálisan, a megfelelő pontokon nyúl a CGI-trükkökhöz, a fantáziadús alapötlet így elsősorban a szereplők dialógusaiból bomlik ki, a film sikere pedig leginkább az okos forgatókönyvön és a lelkes színészeken múlik. Az Amis vezette stáb vérbeli "man-on-a-mission" mozit forgat, titkos küldetéssel, árulóval, egymás agyára menő, kőkemény jenki katonákkal - azzal a különbséggel, hogy a helyszín ezúttal Ausztrália, az eseményekbe pedig ufók, időutazók, óriásszúnyogok és robotok is bevonódnak. A történetet mégsem ezek a hajmeresztően szórakoztató események, hanem a csapat belső viszonyai mozgatják. Akad itt nagyszájú olasz-amerikai, beszari zöldfülű, jóságos ex-színész százados, reszelt hangú, szivarozó veterán és egy izgága redneck, így a vaskos beszólások és az összetűzések garantáltak. A film szerencsére nem is nyújtja el az egyre elképesztőbb fordulatokkal operáló, a legolcsóbb exploitation-darabokat megidéző sztorit. mAmis tiszteleg a honfitárs elődök (Piknik a Függő sziklánál), a műfaji előképek (Kelly hősei) és a szeretett ikonok (Gyilkos túra) előtt, miközben árad belőle a zsigeri meghökkentésre alapozó fércfilmek imádnivaló hangulata. Megarama!