Kinetográf

Willian Friedkin hosszú és kacskaringós karrierje során forgatott csapnivaló és kiváló filmeket egyaránt, az 1985-ös Élni és meghalni Los Angelesben azonban egyértelműen az életmű kevéssé ismert csúcspontjai közé tartozik. A rendező a mű készítésekor szerencsére éppen elemében volt, így a pénzhamisítós-nyomozós történetet remek színészekkel és energikus lendülettel viszi a vászonra, a pergő akciókra pedig számtalan izgalmas réteget pakol. A nyolcvanas évek markáns popzenéje keveredik a Los Angeles-i külvárosok napszítta, rondán lenyűgöző képeivel, de akad itt titokzatos, delejesen romlott festő-gyilkos, illetve egy-két fanatikus ügynök, akiknek tényleg semmi sem drága, ha el akarják kapni a rosszakat. A markáns helyszíneket és az ellentmondásos figurákat a szimbolikussá emelkedő város, illetve az azt behálózó "rendszer" fogja össze - ami annyira rothadásnak indult, hogy itt már tényleg senki sem őrizheti meg a tisztaságát. Friedkin pillanatok alatt beránt minket ebbe az eszelős, beteg mikrovilágba és a játékidő végéig nem is ereszti el a néző torkát. Hibátlan a mű vizuális megjelenése, dübörögnek a slágerek, szorgalmasan csattog a vágóolló és jótékonyan árad a rendező kemény cinizmusa. Los Angeles ritkán tűnik ennyire kiábrándítóan elveszett helynek, de a jók és a rosszak között is elmosódik a határ, ami extra feszültséget pumpál az amúgy is feszes dramaturgiába. Friedkin tökös és férfias akciófilmet tesz le az asztalra, egy perfekt autós üldözéssel, brutális fordulatokkal és Tony Scott popos módszereit megelőlegező, igen tetszetős megoldásokkal. A mélyben ott lüktet valami a nyolcvanas évek Amerikájának enervált tudatalattijából, amire a rendező rendkívüli érzékenységgel tapint rá. Aki még nem látta, sürgősen pótolja - a film ráadásul most kedvező árfekvésű DVD-n is kapható!