Minden újabb found footage mozi elkészültével tovább csökken az eredeti formula legnagyobb erőssége, azaz a talált felvétel, az “amatőr” kézikamera valósághűsége, a nézőre gyakorolt dokumentarista hatása. A receptet kidolgozó horrorok után az elmúlt években egyre több műfajban készítettek ilyen műveket: láthattunk már  katasztrófa-, zombi- és szuperhős-filmeket, sőt, apokaliptikus tini-vígjátékot is. Az Europa Report létrejöttével egy újabb zsáner, az űrutazós sci-fi is továbblépett az áldokumentum területén, hisz az Apollo 18 "megtörtént" eseményei után egy jövőbeli misszió "hivatalos felvételeit" láthatjuk.

Ami magát az alapöltetet illeti, panaszra különösebben nincs okunk, hisz a Jupiter Európa nevű holdjára tartó űrhajó küldetése izgalmas, ráadásul releváns kérdéseket tartogat a néző számára. Az ecuadori Sebastián Cordero tengerentúli bemutatkozásában szerencsére hanyagolja a kézikamera túlzott használatát és elsősorban a hajó fixen rögzített térfigyelő rendszerére komponálja a művet, míg magát a történetet egy rafinált flashback-szerkezetben bontja ki. A színészek jók, az idegen élet után kutató, összezárt legénység pszichológiai dinamikája izgalmas, a technikai megvalósítás a sok hatásvadász megoldás (áramszünetek, interferenciák, kommunikációs zavarok) ellenére is tetszetős.

Cordero legnagyobb fegyverténye, hogy a trükkök nem nyomják agyon a filmet, a szituáció végig hihető, a határok átlépése pedig kellően feszült. Az Europa Report az örök emberi kíváncsiság, a kutatás és tudás árát, az ismeretlen vonzó-taszító titkait kutatja, ám egyedül épp ezen a téren vall kudarcot. Hiába a sok narratív és filmnyelves truváj, hiába a tetszetős jelenetek és a borzongató fantázia, ha a kellő mélység mégiscsak hiányzik. Cordero minden rendezői tapasztalata ellenére sem képes egy gyengécske, közhelyes sztoriból katarktikus remekművet faragni. Ez persze nem az ő hibája: műfaji kirándulásnak, filmes kísérletnek korántsem rossz darab.