Az X-Men képregényfolyam legnépszerűbb figurája a várva várt Az eljövendő múlt napjai előtt önálló filmet kapott, a Rozsomák japán kalandjai azonban igen vérszegényre sikeredtek. A Farkas ezer sebből vérző, kifejezetten izzadságszagú mozi, mely meglepő módon képtelen kiaknázni a karakterben, az alapanyaban vagy a szériában rejlő lehetőségeket. A hangsúlyosan kívülálló Rozsomák eredettörténete tálcán kínálná a remek pszichológiai dilemmákat és izgalmas jellemfejlődést, ám az írók inkább kétdimenzióssá silányítják a főhőst és a sztorit sem illesztik be az X-Men univerzumba. A híres kérpegényből született forgatókönyvben valahogy minden csavar röhejesen kimódoltnak tűnik: a Rozsomák elmegy Japánba, ahol egy gyönyörű hercegnőt kell kimentenie a vártoronyból, ennyi tulajdonképp az alapkonfliktus, melyet azután közel két órára hizlalnak. A fordulatok kiszámíthatóak, a motivációk papírízűek, a mellékszereplők viselkedése nem igazán követi a logikát, de még a főszereplőnk is rendkívül bugyuta dolgokkal próbálkozik. A lapos cselekmény, a poénok nélküli, izzadságszagú dialógok felett talán még szemet is hunynánk, ha cserébe az akciók és a képi világ lenyűgözne. A Farkas legnagyobb hibája azonban, hogy a japán kulisszákat durva sztereotípiákra butítja, a képregényes hangulatokat hanyagolja és egy meglehetősen sótlan látványosságot tár elén. Az összecsapások kiszámítható unalmát így Hugh Jackman egy-két jobb magánszáma ellensúlyozza, de mindez édeskevés ahhoz, hogy szórakoztatóvá varázsoljon egy alapvetően elhibázott filmet.