Akár tévésorozatot, független filmet vagy épp Hollywood határvidékére pozícionált midcultot forgat, Nicole Holofcener azon kevés női filmesek egyike, aki szerzőiségét és sajátosan feminim nézőpontját kitartó következetességgel képes érvényesíteni. Az író-rendező ötödik mozijával az alkotói program feladása nélkül merészkedik közelebb a szélesebb közönséghez: az Exek és szeretők okos és hiteles szerelmi története az uralkodó álomgyári tendenciáknak megfelelően átértelmezi a zsánert és markáns szerzői darabbá változtatja. Holofcener alkotása így Russel, Payne vagy épp Linklater ünnepelt darabjaival rokon, a rendezőnő ugyanis a párválasztós romantikus komédia keretei között marad, majd a napfényes felszín mögött igen komoly kérdéseket boncolgat.
A kitűnő színészekkel, kimért rendezéssel és remek párbeszédekkel dolgozó film az elvált negyvenesek párkapcsolati kilátásait elemzi. A problémák látszólag könnyed és humoros formában bukkannak fel, ám a berögzült rossz szokások, az önbizalomhiány és a helytelen döntési mechanizmusok súlyos árnyakként kísértenek a háttérben. Holofcener íróként és rendezőként is hibátlan, műve bármiféle erőlködés és érzelgősség nélkül átélhetővé varázsolja a középkorú újrakezdők tanulságos érzelmi dilemmáit. A bemutató előtt néhány hónappal, tragikus hirtelenséggel elhunyt James Gandolfini csodálatos alakítása különös színekkel gazdagítja a művet: a színész sorsa szomorkás felhangokat ad az alkotásnak. Az Exek és szeretők a hollywoodi midcult-komédiák utóbbi években egyre erősebb vonulatának újabb szimpatikus és szerethető darabja.