Az Alkonyattól pirkadatig nemcsak a QT-RR együttműködés fontos zászlóshajójaként fontos, de a szórakoztató vámpíros-gengszteres történet a szennymozi-mítosz felélesztésében is meghatározó szerepet játszott. Az 
ezredforduló környékén tomboló divathullám ma ugyan már lecsengőben, a nagyobb stúdióknál, neves sztárokkal készült csúcsdarabok mellett az elmúlt évtizedben számos másodkategóriás alkotás készült, mely kellemes élményéket tartogat az egészséges iróniával rendelkező ínyencek számára. A magát pimaszul az 1996-os alapmű folytatásaként aposztrofáló Texasi vérdíj ilyen szimpatikus férc, mely pofátlanul kiaknázza az előd marketing-értékét, de teljesen új ötletekkel. fordulatokkal és karakterekkel áll elő. Alkotói hozzáállásában és megvalósításátban tehát közelebb áll a jobb sorsra érdemes, invenciózus B-mozikhoz, mint az idézőjelek esztétikáját maximumra pörgető nagyobb testvérei.
Scott Spiegel veterán rendező és Sam Ramini köréhez kapcsolódik, de dolgozott Lawrence Benderrel is, így került a mexikói sztori közelébe. Spiegel szerencsére egy percig nem erőlködik, nem kíván filmtörténeti jelentőségű folytatást rendezni, ehelyett nagy élvezettel varázsolja vászonra a jeleneteket és büszkén vállalja a közvetlenül videóra forgatott történet hatásvadászatát, az alacsony költségvetés sajátos esztétikáját. A Texasi vérdíj épp emiatt válhat szimpatikus, instant fogyasztásra szánt, eszement műfaji kalandozássá, ahol a vámpíros-fertőzős fordulatok a heist, illetve az ostrom-western motívumaival keverednek.
Spiegel tesz ugyan egy apró kiruccanást a legendás Titty Twisterbe, mégsem koppintja az első részt, hanem egy teljesen új cselekményt épít. A rablásra készülő banda vámpírrá válása kellően vicces és akciódús, ráadásul számos finom utalást és áthallást kapunk. A figurákat a B-filmes kínálat ismert színészei keltik életre: Danny Trejo, Brett “Woody öccse” Harrelson, Raymond “Tuco” Cruz mellett a főszerepet a T2 legendás ellenfele, Robert Patrick kapta, aki természetesen viccelődik is a folyékony terminátor legendás szerepével is. No de miért akar egy vámpír bankot rabolni?! - teszi fel a kérdést nyilvánvalóan a néző felé kacsintva az egyik karakter. Aki erre a felvetésre értelmes, logikus választ vár, semmiképpen se próbálkozzon ezzel a darabbal, hisz garantáltan csalódni fog. Aki azonban a fenti kérdést hallva széles mosolyra húzza a száját, biztosan élvezni fogja ezt a pozitív értelemben vett fércet.
