Ha nem John Frankenheimer rendezi, a korszakban készült számtalan világháborús hőseposz egyikeként A vonat mára biztosan a feledés homályába merül. A vasútnál dolgozó francia partizánok megpróbálják megakadályozni, hogy a végső vereség előtt a nácik kicsempésszék az ország legnagyszerűbb festményeit és műtárgyait. A nem túl eredeti és kiszámítható történetből az árnyalt karaktereknek és az aprólékos környezetábrázolásnak hála Frankenheimer egy sötét, komoly drámai felhangokkal dolgozó összecsapást farag. A kegyetlenül következetes német tiszt és a fanatikus ellenálló gyorsan személyessé váló harca számos látványos akciójelenettel gazdagítja a filmet, az összetett figurákat pedig kiváló színészek keltik életre.

A rendező mesterien teremt atmoszférát, észrevétlenül fokozza a feszültséget, a legnagyobb fegyverténye mégis az, hogy a szereplőit feloldhatatlan dilemmák elé állítja. Feláldozhatóak-e az ártatlanok egy nemes cél érdekében, összemérhető-e a művészet és az emberi élet értéke, nem túl magas-e a hősiesség és a győzelem ára? A tipikus világháborús csekelmény mögött A vonat ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget, a sematikusabb párdarabjaival ellentétben itt tehát nincsenek se nyertesek, se vesztesek. Ha nem is öregedett hibátlanul, a műfaj szerelmesei nem fognak csalódni.