"A legjobb brit horror" – olvasható számtalan helyen A vesszőből font emberrel kapcsolatban, amivel csak annyi probléma van, hogy nem teljesen felel meg a valóságnak. Robin Hardy felénk nagyrészt ismeretlen, ám a szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban komoly kultusszal övezett műve valóban érdekes darab, csak éppen nem horror. A világtól elzárt sziget bizarr hagyományai és a fanatikus keresztény rendőr nyomozása korántsem szokványos rémisztgetés. A mű erősen cinikus társadalom- és valláskritikát fogalmaz meg, az alkotók pedig fényévekre elkerülik az említett zsáner hatáselemeit, ennek ellenére erősen hatnak az érzelmeinkre. A groteszk humorral, hihetetlen dalokkal és szürreális képekkel körített történet a közösség, a félelmek és a hit kapcsolatrendszeréről elmélkedik és igen komótosan, szabálytalanul bontja ki a nem túl bonyolult bűnesetet.
A „városi nyomozó vidékre megy” motívumát használó darabok és a Vaskabátok mellett még számtalan későbbi műben tetten érhető A vesszőből font ember hatása. A kultusz kialakulásában nagy szerepe volt a valóság és álom határán egyensúlyozó képeknek, valamint a híres befejezésnek, aki azonban a kortárs kínálaton edződött és most látja először, a könnyedén kitalálhatja a végkifejletet. Bár a film nem épp a legjobban öregedett, az atmoszféra ma is magával ragadó. Hardy szeme előtt bizonyára nem egy csavaros thriller, hanem egy kiábrándult, hatásos látlelet elkészítése lebegett és ebben sikerrel járt. A dramaturgiai döccenők és egyenetlenségek ellenére az eltérő gondolatrendszerek és dogmák elkerülhetelten összeütközését morbid metaforába helyező alkotás ha nem is a legjobb, de az egyk legkülönlegesebb brit mozi. A Nic Cage ripacskodásával fémjelzett újrázást meg tessék messzire elkerülni!