Szellemi ikertestvérével és barátjával ellentétben Robert Rodriguez nem nagyon találja mostanság a ritmust. A kilencvenes években gejzírként feltörő, majd a kétezres években csúcsra járatott exploitation-retró ma már kevés a dicsőséghez, az egyszerű idézőjeleknél, a sima kacsingatásnál jóval több kell a közönségnek. QT érzi ezt és talán épp ezért csinál mostanság érdekes történelem-átértelmező mozikat. RR viszont megállás nélkül nyomja a régi nótát, csak ez már egyre kevesebb embert érdekel. A Sin City második része durván hét-nyolc évet késett. A látvány még ma is rendben van, a legendás képregény figurái természetesen kiválóak és néha megvillan még valami a régi “wow” élményből, de ez az egész cucc olyan energia- és ötletszegény, mintha valami olcsó haknit látnánk. Hiába töltik be a vásznat Eva Green mellei, ha rossz a tempó, kiszámítható a látvány és minden másolatnak, utánérzésnek tűnik. Lady Gaga, most komolyan?! Rodriguezből mintha kiveszett volna a szenvedély és már csak a kötelező köröket futja...a második Sin City méretes kereskedelmi és finom kritikai buktája után valamit ki kell találnia, vagy elkerülheteltenül jön a süllyesztő.
