A semmiből feltörő bevándorló meséje az amerikai álom mítoszának egyik fontos eleme és ugye ennek a sötét oldalát is láttuk már jó néhányszor a vásznon. A szívfacsaró történetek többsége a kiszolgáltatott és a kizsákmányoló szimbiózisát variálja, a horizonton pedig az újrakezdés, a tiszta lap örök ígérete szokott felbukkanni. A New York-i multikulturális összeütközések tengerentúlon ünnepelt kismestere, James Gray ezt a formulát variálja, kosztümös filmje újdonsága, hogy már egyértelműen jelzi, a két főszereplő minden gonoszság ellenére sem létezhet a másik nélkül. A prostitúcióba kényszerített lengyel hölgybe beleszerelmesedő pitiáner bűnöző története szerelmi drámaként korántsem érdektelen, főleg úgy, hogy Marion Cotillard és Joaquin Phoenix párosáról beszélünk. A bevándorló nagy problémája, hogy ezen felül képtelen mást felmutatni: a karakterek motivációi egyszerre közhelyesek és zavarosak, a rideg stílus, a cicomásra világított képek elidegenítőek, a milliő fullasztóan mesterkélt. A két színészi alakítás valóban emlékezetes, de hát játszottak ők már ennél izgalmasabb figurákat is, sokkal jobban. Akárhogyan is nézzük, sok hűhó ez a semmiért, az amerikai álom két arcáról nem sikerült érdekfeszítő dolgokat mondani.
