A marcona bérgyilkos aranyos kiskutyáját az orosz maffia kinyírja, hősünk ezért bosszút esküszik. Röhejesnek tűnik a film alaphelyzete? Nos, a John Wick korántsem viccel és ebből a már-már ironikusan rossz kezdésből simán az elmúlt évek egyik legjobb (akció)filmjét pakolják elénk. Chad Stahelski (és a stáblista fel nem került David Leitch) elsőfilmes rendezők, de az elmúlt évtizedekben kaszkadőr-csapatok vezetiként számos meghatározó műben szerepeltek. Vérbeli profikról van tehát szó, ami rögtön a bevezető lehengerlő montázsa is bizonyít. A párbeszéd nélküli képsorok csodálatosan megágyaznak a hős drámájának és az első tíz pár után már a kiskutyás szituáció torokszorító drámává változik. Hősünk hadjárata szimbolikussá emelkedik, az alvilági bolyongás csodálatos írói ötletekkel teli. Ebben az univerzumban a bűnözők kódok-, érmék- és különböző megállapodások szerint működnek, a figurák elegánsak, a küzdelmek letisztultak. Az alkotók a heroic bloodshed legszebb pillanatait az amerikai nagyváros piros-kék neontengerébe mártják, a balettszerű összecsapásokat a Point Blankre kacsingató, gyakran egészen szürreális Odüsszeia ellenpontozza. Szurkoljunk, hogy itt most bizony egy új akció-trend születésének vagyuk a tanúi.
