Bár a Leviatán epikus látomása Jób szenvedéstörténetét a putyini Oroszország viszonyai közé applikálja, sajnos itt és most, számunkra is rendkívül aktuális (különösen a mostani kínos kirakatlátogatás fényében). Masszív egzisztencialista dráma bontakozik ki a néző előtt, a lassan enyésző, vodkától bűzlő, rozsdamarta vidéken a barbárság az úr. Gyönyörű képek, mesteri rendezés és remek színészek: aki nem ismeri a bibliai példabeszédet és a politikával sincs tisztában, azt is magával ragadják a felkavaró emberi tragédiák. Andrey Zvyagintsev filmje mégis jóval több, mint egy hosszúra nyúló, míves lételméleti elmélkedés, hisz a hősök sorsán keresztül a hatalom őrült mechanizmusát, az alávetettség kilátástalanságát vizsgálja, szintén kiválóan. Fontos, sőt, égető problémákat pedzeget a film, mert ugyan nyugathatjuk magunkat, hogy a gátlástalan polgármester, a korrupt rendőrség és a képmutatást elképesztő magasságokba emelő egyház csak tőlünk keletre viheti pusztulásba az embereket és az országot. Talán így van, de a felül lévők mérhetetlen cinizmusa már felénk is ismerős lehet: sajnos itt és most, nekünk elsősorban ezért gyomorszorító élmény ez a mozi. Sőt, vasárnap valószínűsíthetően Oscarral is elismerik majd az alkotók teljesítményét.
