Az idilli kertváros lassú rothadása az amerikai társadalomban zajló mikro- és markoszintű változások fontos indikátora, így a folyamat boncolgatása a kortárs amerikai midcult meghatározó motívuma. A gondozott gyep, a takaros ház és a mosolyogva integető család modellértékű kulisszái mögött sötét folyamatok zajlanak, melyeket filmek, sorozatok és könyvek boncolgatnak már hosszú évtizedek óta. A kiüresedő szülői és nemi szerepek, a szép csendben erodálódó társadalom és a szabadságba és jólétbe fulladó egyén egzisztenciális válsága egyre látványosabb feszültségeket okoznak. A mélyben lappangó problémák nem tudatosulnak, nem vezetnek lázadáshoz, inkább kontans szorongássá alakulva árnyékolják be a középosztály mindennapjait. Jonathan Franzen ezt a sajátos létállapotot a klasszikus nagyregény eszközeivel rögzíti.
A Szabadság több méltatója szerint a XXI: századi amerikai próza egyik legfontosabb alkotása. Bár a szenzációs kijelentés erősen vitatható, az író impozáns vállalkotása szinte bizonyosan az egyik legátfogóbb állapotrajza e sajátos társadalmi csoport kollektív pszichéjének. Franzen először távolabbról, a szomszédságból tekint a vizsgált családra, majd az anya, az apa és a gyermek szemszögeit változtatva analizálja a felbukkanó tüneteket. A nagy szabadságukba és egoizmusukba belefulladó figurák elhibázott döntései és magánéleti viharai mögött finoman kirajzolódik a közösség kórképe, az évtizedeket átfogó események orvosi metszetként mutatják a tudatalatti általános törésvonalait.
A hagymahéj-szerűen rétegzett történet ügyesen szerkesztett és az író remek karakterekkel dolgozik, a könyv helyenként mégis kissé túlírt és mesterkélt. Franzen kiegyensúlyozza a nézőpontokat és így körpanorámát készít, ám egyes fordulatai és mellékszereplői erőltetettnek tűnhetnek. A döccenők ellenére az írónak sikerül a nagy mutatvány és végül célba ér, felmutatja egy generációkon átívelő káros viselkedésmód természetrajzát. Az önismeret hiánya, az önös érdekek konok követése és a másik figyelmen kívül hagyása a titok nyitja. A megoldással a kezében Franzen optimista. A boldogság kék madara könnyen visszacsalogatható a kertvárosba, akár az is elég lenne, ha végre őszinték lennénk magunkkal és a közvetlen családtagjainkkal. Jó lenne hinni neki.
