Így jöttem, avagy korai zsengék a blogon! A következőkben ma már hozzáférhetelten relikviák és történelmi ereklyék kerülnek újraközlésre: elsőként a megboldogult Budapesten Terminálon megjelent írásaim. Figyelem! A szövegek utólagos változtatás nélkül kerülnek át ide. Néhány dologgal ma talán már nem értek egyet, de büszkén vállalom amit ifjonti hévvel írtam. Következzék tehát
A harcos
ROCKY KŐBÁNYÁN | 2011. 04. 13.
Igencsak meglepődve abszolváltam a Harcos című művet, hiszen annak ellenére, hogy a kritika mennyire a pajzsára emelte és még a pénztáraknál is szépen teljesített, ez bizony egy igencsak sablonos és gyengécske alkotás lett. Értem én persze, hogy meglepő dolog az amerikai külvárost hitelesen ábrázolni és mélységet ad egy crackfüggő testvér is - de ettől ez még a jó öreg Rocky-mítoszról lehúzott újabb rókabőr, és én e cuccért így annyira nem is tudok lelkesedni, sőt...
Mondjuk ki gyorsan, giccsről van szó - igaz történet ide, szociografikus háttér oda, itt bizony a jó öreg hollywoodi gagyi tér vissza, csak egy kicsit igazítottak a csomagoláson, így az ordenáré nagy giccs helyet csak egy kisebb gejlt kapunk. Persze én elhiszem, hogy a nézők zabálják ezt a pozitivista "küzdj-és-győzni-fogsz" mítoszt és hát a nagy amerikai álmot is éppen ez a "bárhonnan jössz is, ha jó vagy, bajnok leszel" maszlag fűti még mindig, de azért ezt valami külvárosi dokumentumdrámaként eladni egy picit talán gyomros, nem?!
Nekem persze nem is magával a mesével van a bajom, hiszen kellenek ezek a felemelkedés- történetek, hinni kell az embereknek, hogy másnap tovább pörgessék a mókuskereket, de ha már Harcos-féle igaz sztorikat írunk, akkor talán próbáljunk meg egy kicsit árnyaltabbak és kevésbé heroikusak lenni. Mert az addig nagyon rendben van, hogy végre egy valódi külvárosi környezetet látunk (legalábbis egy sokkal hihetőbbet, mint amit a hollywoodi esztétika szerint festenek), tehát vannak itt rossz hajak, ronda és tahó nők, illetve poros, húgyszagú házak - ezt a szép díszletet azonban talán hihető karakterekkel és egy életszagúbb történettel kellett volna megtölteni; akkor biztosan egyet is érthetnénk a filmet övező (főleg tengerentúli) ovációval. Én ugyanis nem hiszem, hogy arrafelé minden ennyire egyszerű és példás, nem hiszem azt sem, hogy a figurák ennyire fekete-fehérek és az is jó lenne, ha ilyen pikk-pakk le lehetne jönni a crackről és ki lehetne törni a külvárosból néhány menetben.
Mondják persze, hogy a magyar depressziós és biztos csak a vérem miatt nem hiszek az efféle csodákban, de vajon valóban egy börtön szurkolt Dickynek, amikor a telefonon hallgatta a meccset? Nem is ragoznám én ezt tovább - elismerem, jók a színészek és örülök annak is, hogy valószerűbb milliőbe helyeztek egy történetet, de ettől én még nem pisilek be egy újabb Rocky-epizódon. Ezt ugyanis már láttuk, tudjuk és köszönjük szépen, de Sly is hatszor nyomta le a torkunkon...vagy talán egy kőbányai verzió Kokóról még elférne? No, majd Andy Vajna...
