Hollywoodban idén már tényleg nagyon kevés eredeti ötletből készül potenciális sikerfilm. A folytatásokkal és franchise-mozikkal önmagukban nincs is probléma és egy friss koncepció önmagában még feltétlenül jobb, mint egy régen bevált recept. Az Álomgyár mindig is a biztonsági játékra ment és természeténél fogva újrahasznosítja a korábbi sikereket, a helyzet most annyiban más, hogy már márkanévként látványosan ki is írja a produkcióra, ez bizony felmelegítés. Ahogyan az új Mad Max példája is mutatja, az invenció utat tör magának, ami pedig ötlettelen, az bármibe csomagolva rossz marad. Az igazán aggasztó inkább az, hogy az uralkodó marketing-módszerek mennyire nem tudnak mit kezdeni a kísérletezőbb darabokkal, így azok nem találják meg a közönségüket. A nézők nagy része a stúdiókhoz hasonlóan biztonsági játékos és inkább beül egy rossz, de kiszámítható filmre. A kínálat kockázatosabb kilengései buknak még akkor is, ha egyébként nem rosszak. Ez pedig azért rossz, mert hosszabb távon kiölheti a bizonytalanságot és az invenciót a rendszerből.

A Chappie és a Holnapolisz sorsa pontosan mutatja, mennyire kilógnak a sorból azok a darabok, mely látványosan megkerülik a megszilárdult paneleket. Ez utóbbi este különösen érdekes, hisz egy sikeres író-rendezővel (Brad Bird) és kevelt nevekkel (Hugh Laurie, George Clooney) sem tudta visszahozni az árát és a többség csak a film negatívumait látta, míg az eredményei csúnyán elsikkadtak. A Holnapolisz legnagyobb hibája, hogy nem találta meg a saját célközönségét. Adott egy kedvesen naiv mese a pozitív gondolkodás, az optimizmus és kíváncsiság fontosságáról - alapvetően gyerekeknek csomagolva. Ha ez a történet egy Pixar-animációban tűnik fel, vélhetően minden rendben, élőszereplős filmként viszont rögtön rákerült az infantilizus és a szentimentális giccs képlete. A súlyosabb probléma mégis az, hogy a film az alaptémára fogékonyt korosztályt nem képes megszólítani. A retró látvány, a felnőttes humor elidegeníti a potenciális nézőket. Clooney és Laurie neve nekik semmit nem mond. 

A film ráadásul úgy volt beharangozva, mint egy rendkívül átványos sci-fi. Bird remek forgatókönyvet írt, komoly témákat pedzegetett, vaskos poénokat engedett meg magának és számos merész húzással élt, csak épp egy dolog nem sikerült, ez a mozi nem lett látványos. Hiába hát az okos flashback-struktúra, a szokatlanul morbid viccek és remek összekacsintások, a fantasztikus attrakcióra éhes néző csalódottan távozik. A Holnapolisz így számtalan szék közül a padlóra esett, az eredetisége pedig nem jótékony előnnyé, hanem épp ellenkezőleg, súlyos hátránnyá vált. A magányos lovashoz hasonlóan itt sem látszik igazán az óriási költségvetés és ez a film is bukásként lesz elkönyvelve, holott a hibái ellenére sem rossz, sőt. Eljön majd a nap, amikor néhány fanatikus mozirajongó felfedezi magának, de addig is úgy hivatkoznak majd rá, mint arra a buktára, mely akkurátusan kerülte a trendeket és ezért gyorsan süllyedt. 

A Chappie esete még különösebb. A közepes költségvetésű mozi úgy hozta vissza bőven az árát, hogy szinte mindenkit zavarba ejtett. Neill Blomkamp nemcsak a várakozásokkal ment szembe, de egy olyan műfaji koktélt dobott össze, amivel nem igazán tudott mit kezdeni a közönség. A Rövidzárlat találkozik a Robotzsaruval, a kegyetlen rendőrrobotból aranyos gyermek válik, a bizarr családi moziba oltott robot sci-fi a dél-afrikai gettó kellős közepén. A Chappie tulajdonképp erősen szerzői film, Blomkamp láthatóan a saját ízlését tolta bele ebbe a moziba és hajmeresztő ötleteket gyúrt egybe. Die Antword és bizarr Frankeinstein-metafora, brutális akciók és egy hihetelten hajzattal büntető agresszív Hugh Jackman. A szokásosnál rázósabb hullámvasutazást sokan nem bírták, akik viszont rákattantak, azoknak nagyon bejött a dolog.

Robot-hőséhez hasonlóan Blomkamp sem lett kitaszított underdog csak azért, mert mással próbálkozott. A Chappie erősen felemás fogadtatása ellenére az általa megálmodott új Alien-project zöld utat kaphatott. Úgy tűnik, azért csak szükség van még a kreatívabb, merészebb megoldásokra akkor is még akkor is, ha egyébként egy értékes brand van a kézben. Amíg készülhetnek ilyen friss darabok és néha befut egy-egy remek franchise-ráncfelvarrás is, addig olyan nagy gond talán nincsen.