A szűkös, zárt térben élő anya és fia egyre fullasztóbb és brutálisan sötétedő drámája az információk visszatartásával ügyesen húzza csőbe a könyvet nem ismerő nézőt, majd a hátborzongató sztori a játékidő felénél újabb fordulatot vesz. A saját bestsellerét filmre író Emma Donoghue nagy eredménye, hogy torokszorító thrillere elsősorban az újrakezdés és a továbblépés szimbolikus példameséjeként működik. A címben említett szobából a félelem, a szorongás mentális börtöne válik, míg a fiú világra csodálkozása az örök optimizmus és lelki erő megfelelője. Lenny Abrahamson szépen építi a történet és kiválóan érzékelteti a klausztrofób léthelyzetet, ám a második félidőtől már az erőteljes alakítások működtetik a filmet. A szoba méregerős, torokszorító megváltástörténet, egy hibátlanul megtalált gyerekszínésszel (Jacob Tremblay), két fantasztikus mellékszereplővel (Joan Allen, William H. Macy) és Brie Larson Oscar-gyanús játékával.
A szoba/Room
2016.02.25. 16:39 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kinetograf.blog.hu/api/trackback/id/tr718411792
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.