Charlie Kaufman és az animáció?! Hogyhogy nem jutott ez korábban még senkinek az eszébe? Kaufman különös világához és utánozhatatlan szerzői látásmódjához kétségtelenül illet Jonze finoman szürreális rendezői stílusa vagy Gondry féktelen infantilizmusa, de még jobban az animáció korlátlan szabadsága. Az Anomalisa sztorija egyébként is a végül alkalmozott technikáért kiált, a mindenkitől elidegenedő ügyfélmenedzser-guru Michael Stone nyomasztó világát az egyenarcú bábok mindennél tökéletesebben adják vissza. A látszólag egyszerű sztori (egy egyéjszakás kaland) mögött igen súlyos egzisztenciális kérdések bukkannak fel, az író-rendezőre jellemző játékos kreativitással bőven megszórva. A film vizuális világa a legapróbb részletekig kidolgozott, a hangulata rendkívül erőteljes, ékesen bizonyítva Kaufman zsenijét és az animációs technika korlátlan lehetőségeit. Az Anomalisa méltó folytatása az életműnek, sőt, letisztultságával ígéretes új irányokat mutat fel. Kötelező darab!
Anomalisa
2016.03.03. 18:02 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kinetograf.blog.hu/api/trackback/id/tr58374508
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.