Bo Burnham az első felületes pillantásra nem sokban különbözik a vicces dalszövegekkel klikkvadászó youtube-komikusoktól. Burnham 2006-ban, tizenhat évesen kezdett videókat posztolgatni és az eddig is nyilvánvaló volt, hogy képes tökéletes popszámokat írni és van érzéke az iróniához, de hogy ebből valami komolyabb is kisüljön, arra egészen tavalyig várni kellett. Második önálló estje, a 2013-as what ugyan már megvillantotta a még mindig szemtelenül fiatal komikus szerteágazó tehetségét, de az igazán nagyot tavaly dobta. A Make happy valósággal szétrobban a kreatív energiáktól és Burnham tökéletesen időzített produkciója végre megkapja azokat a mélységeket, melyek eddig hiányoztak a dolgaiból.
Szorongás, szereplési vágy, hírnév - Burnham görbe tükröt tart a szórakoztatóipar és a saját démonai elé, miközben az előadása lenyűgözően széles skálán mozog. A bizarr táncbetétektől a váratlan tempó- és műfajváltásokon át a szürreális rapbetétekig állandó a váltás. Burnham végig interakcióban marad a közönséggel és az avantgarde színház felé tolja a stand up határait. A Make happy váratlan, kiszámíthatatlan és meghökkentő, a könnyedebb sztoriktól az egészen sötét témákig terjed, folyamatosan támadva a néző komfortzónáját. A finálé elképesztő flow-bravúrja Burnham eddigi munkásságának esszenciális töménységű, tovább már nem nagyon fokozható összegzése. Egyszerre szomorú és katarktikus élmény, ahogyan a még mindig csak huszonhat éves előadó földre dobja a mikrofont és kilép a fényből. Rettentően izgalmas kérdés, vajon mit talál ki legközelebb.
