Úgy tűnik, ez a hétvége a régi filmeké lett, este ugyanis még belefért egy 1969-es mexikói horror is, lezárásnak. Az El libro de piedra címet viselő művet mondjuk erős túlzás horrornak nevezni, ha nagyvonalúak akarunk lenni, nevezzük "félelmes rejtélyfilmnek".
A filmet sajnos nagyon kikezdte az idő...a képek, a díszlet jó indulattal patináns lett, a film többi alkotóeleme pedig (khmm) avíttas. A színészi játék borzasztó (nem gonoszkodás, de emlékeztet a szappanoperák "alakításaira"), a dramaturgia lyukas és döcög, a film maga pedig annyira lassan hömpölyög, hogy elkezd az ember a gonosz erőknek szurkolni.
A film ennek ellenére kult-státuszban van Mexikóban (ha lenne például szoc magyar horror, az is az lenne itthon az fix, de sajna nincs). A rendező és állandó stábja több "horrort" forgatott a '60-as, '70-es években, ezekből folyamatosan készülnek mostanában a remake-ek. A történetben tényleg van fantázia, hiszen a kertben kísértő gonosz és gazdag leánycsemete barátságra reflektál az egyik legjobb horror alapmotívumra, a gonosszá váló kisgyermek örök témájára. Ez pedig azért megunhatatlan, mert a szülők örök félelmére reflektál: mégis mi van akkor, ha a kis pufi kedvencünk hirtelen sátánivá válik és kedvenc tündi-bündi babáját puszta kézzel belezi ki...
Talán a 2009-es verzió felvarrja kicsit a ráncokat mert a '69-es nem teljesíti be az alapanyag ígértét. Talán akkor egy mexikói moziban kicsit ráparáztam volna, sőt, nyolc-tízévesen összeszartam magam az ilyen filmeken, ha adtak hasonlót az állami tévében - de az eltelt időben azért láttunk már kínzáspornót, terhes nők belezését, vagy reality horrort, úgyhogy inkább csak kuriózumként tudnám ajánlani a fentebb elemzett opust. Van benne néhány szép vágás, kicsit vicces a zene, egy gazdag mexikói házat és berendezését is megszemlélhetjük - tehát annyira nem szar a film, hogy jó legyen, de annyira nem is jó, hogy...
Mindezek ellenére tudom ajánlani a filmet spanyolul tanuló középhaladóknak (aki tényleg annyira perverz, megtalálja az egész filmet a tube-on) - a szókincs egyszerű, a szereplők pedig szép lassan, erősen tagolva beszélnek...én is jól begyakoroltam a "con permisso" használatát, ez is valami...
Értékelés: "El libro de piedra: 2/10"