Az előző részben felvázoltam az amerikai apa-fiú konfliktusok engem izgató néhány alapvetését, most pedig jöhet a móka, példákkal próbálom alátámasztani az eddigieket. A példákat úgy próbáltam összeszedni, hogy egyrészt a téma alapműveivel szembesüljünk, másrészt az érdekes elfajzásokkal...
Az apa-fiú konfliktusok fontos drámai energiákat hordoznak, ebben semmi meglepő nincs. Több dráma/regény is körüljárja a témát, amelyekből olyan nagyszerű filmek születtek, mint a Macska a forró bádogtetőn vagy az Édentől keletre - e filmektől lehet eredeztetni e mítosz igazi felívelését. Félreértés ne essék: nem azt állítom, hogy a szórakoztató mozi innen nyúlta ezt a konfliktusforrást, hiszen ez a drámai elem a film születése óta jelen van (hiszen az irodalom születése óta is jelen van...mást ne mondjak, Káin és Ábel mint Isten gyermekei...). Az viszont kétségtelen, ezek a filmek alapvetések ebben a problémakörben és előkészítették a terepet arra, hogy populáris mítosszá válhasson az apa-fiú konfliktus az amerikai moziban. Ez a terhes viszony kétségten cool lett, miután James Dean vagy Paul Newman megharcolt az apai szeretetért így ki tudott szabadulni a dráma műfajából hogy aztán szinte minden műfajban visszatérjen.
Ha klasszikus (és legtöbbet idézett/lopott) formájában akarjuk megszemlélni, miről is szól az erős amerikai apakép, legjobban az Oroszlánkirály, a Hazafi (mondjuk ezt nem ajánlom megtekintésre) és a Big Fish (ezt ajánlom) mentén érdemes keresgélnünk, ezek azonban túl direkten mennek rá a kérdéskörre ezért hanyagolom is őket.
A mítikus apa-fiú harc hívószóra természetesen mi más is ugrana be, mint a Csillagok háborúja legendás (spoiler!): "...én vagyok az apád, Luke..." mondata és a nagy harc a gonosz apa és a legkisebb fiú között, aki végül tisztázza is az apja nevét. Klasszikus előfordulása ez az apa árnyékában vívódó csemete harcának, akinek bizony meg kell ölnie apát, hogy végül a galaxis falkavezére lehessen. Ez a vonal egyébként színtiszta előfordulása az Oidipusz-komplexusnak: Luke felfedezi saját lézerkardját, amellyel rendre gyakorol, hogy legyőzze apját. Az első harc során jobb kezével együtt vágja le apja a kardját. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a fő célcsoportja a filmnek mindig is a Luke korabeli pattanásos fiúk hada, akkor talán nem túlzó maszturbációs példabeszédről beszélni. Gyakorolni kell a szerszámmal, csak apa meg ne lássa! Ha már elég ügyesen kezeled a szerszámod, vágd le apád és urald a galaxist (meg a benne élő nőket...)
Persze Lucas nem épp a komplexusait filmben kiélő rendező - az apa-fiú viszonyt azért emelte a történetébe, mert népmesei motívum és remek mítosz-alapanyag. Csengett is a kassza és vált ez a jelenet az egyik legtöbbet hivatkozott popikonná.
Vele szemben Coppolát talán személyes indokok is vezethették abban, hogy a Keresztapa kapcsán elkészítse az egyik legérdekesebb apa-fiú filmet. Itt ugyanis a fiúnak nem apját kell legyőznie, hanem éppen az apa vall kudarcot azzal, hogy a fia olyanná (sőt jobbá) válik, mint ő. Nagyon szépen fordít tehát az eredeti koncepción, minden apa álma (a fia továbbvigye művét) itt egyértelmű kudarc Vito Corleone számára. A film azonban mégis azt szimbolizálja, a vér nem válik vízzé. Michael-t bár teljesen másra nevelik, mégis napok alatt vedlik át apját túlszárnyaló maffiafőnökké. Az apa-fiú kötelék és a család himnusza...Hihetetlenül cool!
Ennél már csak egy királyabb dolog van: ha az ember visszamehet az időben és rendbe szedheti saját apját kicsit. A Vissza a jövőbe tini nézője úgy érzi, végre valaki törleszthet a balfasz faterjának és igazi király csávót csinálhat nevelhet belőle (annál is inkább, mert ha nem így tesz, meg sem születik...) Gondoljunk bele mélyebben miről is van szó! Szeretett apánkba plántáljuk bele azokat a bennünk lévő tulajdonságokat, amiket mindig is látni akartunk benne (nem tudom, hogy nevelt fel minket ilyen király csávóvá, ha balfasz, de mindegy...) Ehhez viszont nem kell időutazni...tucatnyi film szól arról, a vásott kölök végül hogyan neveli meg apaságra képtelen nemzőjét (Amerikai szépség szomszéd sráca és a fasiszta apja, hogy ne menjünk messzire).
Az eddigiek azonban túl univerzálisak ahhoz, hogy az amerikai mítosz szívéhez férkőzzünk. Az igazi amerikai apa ugyanis sziklaszilárd, öntörvényű jellem, igazi magányos hős. Szakmája mestere ezért az anya összepakol, elviszi fiát és egy puhapöcs nevelőapa karmai közé veti, hogy fia is hasonló, nők által hajlítható bohóccá nevelődjön. A fiú azonban a kezdeti ellenállás után felismeri apja nagyságát és elindulhat a macsóvá válás utján. E problematika igazi klasszikusa a Túl a csúcson - igazán bűnös élvezet ez a B-gyöngyszem.
A macsó apa azonban nagy teher egy fiúnak. Az ilyen kőkemény apák ugyanis általában korán halnak, épp valami hatalmas hőstett közben. Ők a legjobbak, de az egyszemélyi világmegmentésben meg kell halniuk, hogy hősiességben szintet lépjenek. A fiú aztán pedálozhat, hogy a nagy előd nyomdokába lépjen - beszed tehát jó adag komplexust (önbizalomhiány, megfelelési kényszer stb.). A halott apával is meg kell harcolnia, hogy a legjobb lehessen. Kezdetben destruktív lázadó emiatt, az elpazarolt tehetség mintapéldánya, de a feladat (világmegmentés) végül rákényszeríti arra, hogy leküzdje apja árnyát, kibékül vele (és magával) és nem mellékesen, megmenti a világot. Apja mellé kerül hősiesség szinten - de élve. Ennek egy verziója, ha ráadásul apja halála árulás miatt történt, ekkor nevét is tisztázza. Ennek iskolapéldája a Top Gun - ebben tényleg az apa-fiú amerikai mítoszának közepén taposunk: "Ismertem apádat, a legjobb volt" mondja a tiszt a még bizonytalan Tom Crusie-nak. Kőkemény!
(e mítosz szétcinálásra (is) épül a Nagy durranás - kötelező darab)
Nem meglepő tehát, mennyi filmben és mennyi variácóban tér vissza ez az örök téma. Ami azonban mégis nagyon amerikai, az a Top Gun féle hősnevelés: halott apa árnyával küzdünk meg, a származás átoknak gondolt súlya lesz a legfőbb fegyver, közben tisztázzuk a család, a név becsületét is. Ez az igazi popcorníze ennek a problematikának!
Végül egy személyes kedvenc: Dexter! A halott apa itt olyan kódot ad fiának, mely eligazítja az életben és bizonyos értelmeben megmenti az életét - a fiú mégis folyamatos harcra kényszerül önmagával, hogy e kódot olyan mértékben tágítsa ki, hogy saját élete legyen. A halott rendőr apáról itt mégis az derül ki, mennyire nem volt szent -a konfliktus pedig éppen abból adódik, kódjával mennyire szép és sima életet alkotott fiának. Dexter törekvése épp ezért a saját élet/kód elnyerése. Gyönyörű metafora és az egyik legizgalmasabb változata a kortalan apa-fiú kérdéskörnek...
