A múltkori ostorozás után volt egy pici bűntudatom a magyar mozit illetően, mert legyen bár rossz a termés, mégis alulreprezentálom kis hazánk alkotásait a megtekintendő filmek választékában. Ezt kompenzálandó, kitűztem magam számára a "havi egy magyar film" mozgalmat...februárra pedig a Kaméleon landolt a lejátszóban. Hallottam anno, hogy "annyira nem rossz", meg hogy magyar thriller (végre!) - ennek ellenére a moziba végül nem csábított be, egy esti házimozizásra azonban messzemenőkig megfelelőnek tűnt...

Őszintén mondom, próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy magyar filmről beszélünk, elvégre ez olyan zsánerfilm akar lenni, ami bárhol játszódhatna. Addig minden rendben is van, hogy itt nem halálcool francia szélhálmosokról van szó, hanem szociálisan hátrányos helyzetű egyénekről, de a filmeben újra és sokadszor előjött a nagy magyar betegség: a dialógok borzasztóak. Érzem én a csiszolgatást meg a nagy erőlködést a forgatókönyvet illetően, de így nem beszél senki, főképp nem intézeti srácok - a két figura riposztjai és poénjai annyira hitelesek, mint e műfaj etalonja, Vágási Feri beszólásai.

Talán ebből is adódik az a nagy probléma, nem hihető ez az egész történet és így minden nagyon mesterkéltnek hat. Budapest sem akkora város, hogy ekkora stikliket be lehessen húzni és utána ne verjenek meg az utcán - másrészt meg nem hinném, hogy két intézeti srác kockáztatna ilyen súlyos pénzeket ennyire kétséges kimenetelű akciókra. A kórházi helyszín meg...Jóban, rosszban... De fogadjuk el a mesét, a történet még így is döcög és sok helyen kiszámíthaó - túl könnyen omlik össze minden és a csavarnak is ütni kéne, de én simán kikombináltam. Mesterkéltség-érzésünk tehát végig dolgozik a film alatt és ezt a sztoriba erőltetett reklámok sem csökkentik sajnos.

Mindebből következően Nagy Ervin sem tud igazán mit kezdeni a karakterrel. Nem jön át az a fajta árnyaltság, amely egy ilyen sokarcú, de alapvetően sérült személyiségű embert jellemez, ahogy Trill Zsolt is kicsit modoros marad. Nem sűrűn mondják el, mindez nem feltétlen a színészek sara - Magyarországon alig van jó filmszínész, mivel mindenki színházban dolgozik, modorosnak hatnak a vásznon. A filmre sokkal finomabb eszközök kellenek, más műfaj. Erre jó példa Csányi Sándor és Kulka János nagyszerű játéka, kettejük alakítása mindenképp emlékezetessé teszi a filmet.

Goda Krisztina rendezésébe sem lehet igazán belekötni, ezt illetően nincs kínos érzésünk, ahogy a magyar filmben már kötelezően magas minőségű operatőri munkára se mondhatunk semmi rosszat. A probléma gyökere ismét a történetben rejlik - nincs meg a jó ritmus és a karakterek sem megfelelően kidolgozottak. E téren nyugodtan lehetne csórni Ámerikából, alapvetően műfaji filmről lévén szó ne szégyelljük ellopni az ilyen történetmeséléshez szükséges toposzokat - a film környezete és problematikája ettől még magyarrá teszi a thrillert. A fő gondom mégis az izzadságszag, ami sok helyen facsarja az orrunkat.

Ennek ellenére mégis örülök a filmnek, mert ez bizony jó irány - olyasféle közönségfilm ez, mely úgy próbál magyar maradni, hogy közben zsánerfilm is. Gördülékenyebb és okosabb forgatókönyvel ez mindenképp sikerült volna...tehát ha adunk a műnek annyi elnéző jóindulatot, ami magyarságából jár neki, a végeredmény nem vészesen rossz. Bár ne kéne azonban ezt az előnyt megadni...

"Értékelés: 5/10 - (mint magyar film: 8/10)"