...avagy a magyar horror nyomában, folytathatnám a címet, de ilyen műre sajnos mind a mai napig várnunk kell, így sehol semmi nyom, amin elindulhatnánk. Vannak ugyan underground próbálkozások (riszpekt nekik), de "nagy" horrorfilm még mindig nem készült itthon, pedig szinte minden műfajt kipipáltunk már (még magyar cheerleader-film is készült...brrrr). A filmes szakma persze arra panaszkodik, hogy azért nincs magyar horror, mert e műfaj idegen kis hazánktól és egyáltalán nincsenek ilyen jellegű filmes hagyományaink sem...bla bla bla
Azzal persze egyet kell értenünk, hogy rémfilm-készítői tapasztalataink tényleg nincsenek. Sajnos nem tudtam még hozzájutni a Defekt és a Mielőtt befejezi röptét a denevér című opuszokhoz (kedves tévé leadhatná igazán) - így ezekről nem tudok nyilatkozni, de a közvélemény e két "krimit" tartja számon egyedüli magyar horrorkísérletként. Ettől eltekintve azonban tényleg semmiféle honi próbálkozás nem történt eleddig rémfilm-téren. Az persze nyilvánvaló, hogy Kádárék nem akartak gulyáshorrort finanszírozni, elvégre nem igazán lett volna ildomos vérrel fröcskölni a legvidámabb barakk falait - de hogy ez elmúlt húsz évben miért nem történt előrelépés az ügyben, az tényleg nem fér a fejembe...
A horror ugyanis relatíve olcsó, egyszerű és kerek műfaj - ráadásul itthon is népszerű a mozikban. Ha pedig még okosan is csinálják, szép nagy és határokon átívelő sikert lehet elérni vele (lásd a japán, francia és spanyol horrorok hírnevét). A horror ugyanis segít feldolgozni a mélyben lakozó félelmeinket azáltal, hogy kivetíti elénk és valami grosztek figurába, történetbe önti. Ilyet belső félelmet itthon is találni, az öntőformáért meg számtalan hungarikum kiált - így olyan egyedi látványvilágú vagy tematikájú mozikat lehetne forgatni, melyek akár túlmehetnének a nagy magyar pusztán is. Néhány ilyen alapötletet vázolnék most fel a következőkben, hátha valaki kedvet kap és lenyúlja...a téma ugyanis tényleg az orrunk előtt hever, fel kell csak szedni!
A magyar puszta helyett maradjunk első körben a fővárosban. Bár biztosan lehetne írni karikásostoros, bőgatyás sorozatgyilkos-figurát is (a címe lehetne: A gulyás) - de amitől 
én tényleg reszketni kezdek picit, az a BKV-jelenség. Nem feltétlen arra gondolok, hogy minden busz potenciális tömegkatasztrófa, hanem arra a státuszra, melyet a buszsofőrök a közlekedési-táplálékláncban elfoglalnak; ők ugyanis a csúcsragadozók. Innen meg is lehetne írni a sztorit...a külvárosban, rozzant Ikaruszával szedné áldozatait "A Sofőr" - bundeszhaj, mellény és pszichológiai problémák jellemeznék. Gonoszunk nem bírta a botrányokat és kiszuperálták, ezért éjszakai járatnak álcázva magát szedné fel a csinos lányokat és vinné őket az elhagyatott garázsába...persze lenne egy elszánt nyomozónk is, aki minderre rájönne (kezdetben ugyanis csak csonkolt, olajos hullák kerülnének elő - zéró összefüggés köztük és ismeretlen indíték). Izgalmas nyomozás, csali-csaj életveszélyben + Ikarusz buszok, lepukkant külvárosi háttér és BKV - rémisztő nem?
Talán persze a buszos téma nem annyira zsigeri-félsz, hogy tömegeket mozgasson, de ami sokunknál tuti hideg veríték, az a kórház! Volt már persze nem kevés H-horror, de amiben 
mi mindet überelni tudnánk, az maga a magyar közkórházi környezet - hisz micsoda állapotok vannak! Ilyen atmoszférába nagyszerűen illene Dr. Mészáros csonkológus, aki nem Cs. Pici zeneművészetében lenne járatos, hanem vonzódna a fröccsenő vérhez és a levágott testrészekhez - ehhez remek történetet lehetne kanyarítani eltűnt betegekről, pincékben folyó titkos kísérletekről és rejtélyes történelmi eseményekről. Dr. Mészáros ugyanis lehetne egy vérkomcsi-leszármazott, aki a különböző ellopott testrészekből Kádárt akarná újra összerakni és életre kelteni (bele lehetne így szőni, hova is tűnt el az a bizonyos koponya). Nagyszerű áthallás a posztkádári világban az élőhalott-tematika, mondanom sem kell...
Persze ezzel biztosan elrúgnám a pöttyöst és ember nem adna erre pénzt, de van ennél kifinomultabb ötletem is. Egy bizonyos embertípust ugyanis vadidegen létére lazán beengedünk saját lakásunkba, megbízunk benne és a végén mégis tőle függünk, ő pedig kegyetlenül visszaél ezzel a helyzettel...egyértelmű tehát, róla kell horrort forgatni. Hogy ki ő? Hát a szaki, a mesterember, ő ugyanis az, aki tényleg uralja életünk bizonyos periódusait, félünk tőle és ő diktál nekünk, mégsem tehetünk az egész ellen semmit. Ez 
már így önmagában is elég rémes, pszichoanalitikai áthallásoktól terhes horror! Erre a motívumra már szinte látom is a főcímet - A gázos - és a történet egy különleges telefonszám mentén haladna...aki felhívja, mind megőrül és/vagy eltűnik egy-két hétre rá, hisz ez a szám kézről-kézra jár, mert a csodaszerelőt lehet kihívni rajta! Mesterünk ugyanis nagyszerű munkát végez, olcsó és udvarias; mégsem fog senki gyanút, hogy egy pszichopata állat, aki mindenféle vegyszereket kever a gázhoz és az áldozat szenvedéseit később videóra is veszi - szívás. Vajon az egyik áldozat újságíró húgának sikerül végül megállítani ezt az őrültet???
Ha a fentiek valakit esetleg még nem győztek volna meg a magyar horror életképességét illetően, akkor kapaszkodjon, mert a nagy durranást a végére tartogattam! Jöhet a képzeletbeli dobpergés...az ultimate magyar horrortéma ugyanis kétségkívül a disznóvágás!
Most komolyan, ennél jobb alapanyagot keresni sem kell, ilyen sehol másutt nincs, üzembiztos kultuszmozit lehetne ebből forgatni. Csak címszavakat emelnék ki: bepálinkázott egyének között megjelenne az őrült böllér, lenne perzselés, abálás, vérsütés, füstölés - de ha ezzel nem mondtam volna el mindent, akkor a rizzsel kevert darált belsőség saját bélbe töltése még a legkeményvonalasabb horror-rajongónál is kiverné a biztosítékot...tuti a siker!
Száz szónak is egy a vége, megvan tehát a jelszavunk: magyar vászonra magyar vért!
