Olvasom, hogy Cameron filmje itthon megugrotta az egy milkás nézőszámot - ez bizony nem semmi, hisz rendezőnk minden tizedik honpolgárunkat rá tudta arra venni, hogy ne a 'Köztet nézze otthon, hanem csengesse ki az emelt jegyárat valamelyik plázában. A tömegek persze nyilvánvalóan a technikáért tolonganak (és a film tényleg zseniálisan néz ki), de ezt a nagy 3D-motort mégis valami olyan sztorira kellett ráhúzni, mely rezonál a többségi nézői tudatra, így aztán teljesen természetes, hogy az Avatar története egy nagy kliséhalom, trendi zöld szósszal nyakonöntve. Nem véletlen ez, Cameron ugyanis pontosan tudja, csak így lehet világszinten igazán nagyot kaszálni, ahogy azzal is tisztában van, egy igazán bika a látványvilágnál a gagyi forgatókönyv a kutyát sem fogja majd érdekelni. A kritika nagy része épp ezt emeli ki: legyint a történetre és isteníti a moziélményt. Szerintem viszont enyire nem egyszerű a képlet, hisz nézőként bármennyire is teszünk a sztorira, két és fél óra alatt azért mégiscsak felszedünk belőle valamit. Épp ezért arra gondoltam, ha már ennyire sokan néztük meg, piszkáljuk meg ezt a valamit és nézzünk a csillogó díszletek mögé...
Első látásra ugye elég szimpla bennszülöttes-gyarmatosítós ökomeséről van szó, mélytengeri növényzettel meg sárkányokkal, erő-szerű földanyával és egy kis mátrixos identitásválsággal megbolondítva. A felszínen a film fő üzenete azt ordítja az arcunkba: nehogy már a profitot maximalizáljuk, kiaknázás helyett inkább hagyjuk békén az bioszférát és ne formáljuk sajátuk képünkre a világot sem, inkább ismerjük meg és fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen és ami fő, ne avatkozzunk bele az ökoszisztémába!
Ez bizony telitalálat, ezzel mindenki szeret egyetérteni (csak tenni nem akar érte, hisz a nagy ökomeséhez papírpohárból szürcsöli a kólát és kocsival megy haza, de ez egy másik kérdés). Egy szó mint száz, az Avatar üzenete ártatlan, mint egy fehér, szűz báránylány - de vizsgáljuk már meg közelebbről, a film pontosan milyen eszközökkel szólít fel a erre a kölcsönös elfogadásra és szeretetre?
Nézzük először a kulcsfigurákat! A főszereplő ismét a nagy fehér férfi, aki rendet vág a világban. A nagy fehér már rendett tett a kvázi-valóságban (Rambo és társai), a múltban (Vissza a jövőbe) és a jövőben (Terminator) - most a jövőben/űrben/bennszülöttek között előzi meg az ökokatasztrófát. Persze a gonoszok is nagy fehér emberek, de ez csak aláhúzza az alaptézist: minden történés a nagy fehér ember játéka, ő az aktív, cselekvő erő. Ő dönt: elveszi ami kell neki vagy segít a hülye bennszülötteknek, akik passzívok, mint mondjuk egy csorda disznó. Ezzel összefüggésben érdekes megvizsgálni a kéklények figuráját! Nekem afféle gepárd-gazella izmokkal megáldott méretes dzsungellakóknak tűnnek, többségben állati vonásokkal (farok, fogak stb.) - nem kell messzire elrugaszkodni, ha Afrikára asszociálnunk; fekete helyett kékre meszelt benga néger törzsről van tehát szó, alapvetően állatnak ábrázolva. Nekik így persze a boldoguláshoz egy nagy fehér emberre van szükségük, aki majd rendbe rakja a szálakat (mert más erre nem lehet képes). Jake az egyetlen, aki proaktív köztük és persze ő arra is képes, hogy cirka két hónap alatt lazán megtanulja, amit ezek a bennszülött balfékek egy életen át szívnak magukba. A végén persze ő lesz a nagy sárkányszelídítő és a törzs tagjává fogadja; bennszülötté válik, de a legmájerebbé, aki elviszi a legjobb csajt és a koronát - a fehér gének, ugye...
A jó oldalon a csodafehér-csóka mellett a tudomány áll, női vezetéssel. A tudomány jó, a tudomány hasznos - ez persze nagyon jellemző az angolszáz gondolkodásra, ne menjünk bele most ennek társdalami-filozófiai hátterébe. Az alapmotívum itt is adott: az üzleti érdekből vezetetett gyarmatosítás rossz, a tudományos alapú jó. Markolóval dózerolni rossz, iskolát alapítani (és tudatformálni) jó. Az ásványkincset minkét verzióban elveszik ugye a törzstől, de a Weaver vezette társaság esetén mindezt mészárlás nélkül teszik...mennyire jó. Gondolom, ha a tudósok győztek volna, az afféle fair-trade megállapodás lett volna, amely ugyan szintén bányavárost csinált volna a faluból, de legalább lett volna pénzük kólát venni. Másrészt a navik a jóságos tudomány számára is valami egzotikus állatok, melyek érdemes tanulmányozni, mert valami bioenegriát lehet csenni majd tőlük - ez aztán a kölcsönös viszony!
A fehér ember tehát mindenképp felette áll a másiknak, vagy tanulmányozza a törzset, vagy egy (de a legjobb) lesz közülük - ő irányít, mozgat! Persze szándékosan eltúlzom a dolgokat és az efféle elemzéseket is sokféleképp lehet forgatni (marxista, pszichológiai, feminista - amit akarunk), abba azonban mégis érdemes picit belegondolni, hogy Amerikában épp azért készülhetnek ekkora költségvetésű filmek, mert az indiánokat eltakarították onnan és behurcoltak pár hajónyi rabszolgát is. Ennek ismeretében nagyon perverz, hogy az Avatar poszttraumás bűntudatfilmként is nézhető; azt üzeni, hagyjuk békén a másféle törzseket - de ilyen törzs már szinte sehol nincs. Az igazán irónikus azonban az egészben mégis az, hogy mndezért a film bűntudat nélkül bekaszíroz pár milliárdot...csavart logika.
Ez a fajta szemlélet persze nem az Avatar sara és nem gondolom, hogy Cameron valami pocakos háborús bűnös lenne - Hollywood mindig is a középosztálybeli fehér ember világszemléletét jeleníti meg, jelenleg neki a legvastagabb ugyanis a pénztárcája. Az Avatar sem tesz mást, elvégre kliséhalom - de épp ebből következik szerintem egyik legviccesebb vonása. A klisékből épített klisé ugyanis a világot durván fekete-fehérnek mutatja és ez itt sincs másként: vannak a kőgonosz katonák/üzletemberek és a szerethető, cukifalat bennszülöttek - itt nincs kérdés vagy vívódás, egyértelműen állást foglalunk az első percben. A bennszülött ügy a JÓ és a másik oldal a gonosz tengelye, ezen nem kell gondolkodni. Igen, leírtam, miről van itt szó: nem kell gondolkodni. Persze nyilvánvalóan azért tud egy film millárdos bevételt termelni, mert nem egy csehovi dráma, de az Avatar úgy papol a másfajta gondolkodásmód elfogadása mellett, hogy közben tökélyre viszi az amerikai jó-rossz/ok-okozat mentalitás exportját. Ez szerintem irónikus!
Mostanra talán a kedves olvasó valami elborult, habzó szájú állatnak tart, ezért rögtön le is szögezném: baromira élveztem a filmet. Azt sem állítom, Cameron esetleg tudat alatt akar minket kondicionálni - a tömegfilm ugyanis mindig ilyen elveken működött persze és esetünkben tényleg a 3D a lényeg, de a nagy moziélmény mellett talán nem haszontalan a díszletek mögé nézni. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy érdemes ésszel szemlélni az efféle színes-szagos látványosságot és néha megemlíteni az esetleges mellékhatásokat és kockázatokat is. Minden eddigit félretéve a film zöld szála nagyon tetszett! Picit gagyi ugyan ez a földanya dolog, de legalább átjön a "ne bántsd a fát mert magadat szívatod meg" gondolat - nagyon jó, hogy ezt egymillió magyar látta!