Egy Tim Burton filmmel az lehet a legnagyobb baj, ha nem Tim Burton film - ezt a furcsa paradoxont semmi sem szemlélteti jobban, mint új alkotása, az Alice Csodaországban. Végig felemás érzéssel uralkodtak rajtam, hisz ez a csillogó-színes mű kifogástalan Disney-film, de sehol a burton-i gótikus-horror hangulat és Alice sem illeszkedik pontosan a rendező különc hősei közé. Depp és Bonham-Carter ugyan menti a menthetőt, a látvánnyal sincs nagyobb probléma, de a történet meglepően unalmasan biflázza vissza a klasszikus történetet és így egy szerethető mesét kapunk, de ennél nem mélyebb az a bizonyos nyúlüreg.
A legnagyobb probléma tehát a szerzői kézjegy hiánya: a pár amorf lépcső és a szépen csavarodó ágak sajna nem pótolhatják a Burton-féle világok koheresen átgondolt atmoszféráját és Alice figurája sem elégg kibontott, így súlytalanul kering ide-oda a mesevilágban. A történet így zajlik ugyan, de mintha picit tét nélküli lenne ez az egész, ahogy a befejezés is egészen cukros élmény.
Látványosnak persze látványos a film, de többször az a kellemetlen hátsó gondolatom támadt, hogy a 3D címkével bizony beszivattak - néhány jól sikerült jelenettől eltekintve inkább néztem volna mindezt síkban. Tudom persze, hogy a plusz dimenziót utólag varázsolták a vászonra, ez azonban okulás lehet a jövendő "now-in-3D" feldolgozásokat illetően. Nem akarok belemenni a 3D-témakörbe, de most látszik az Avatar kitűnő minősége és persze a térhatású technika jelenlegi kiforratlansága is. A másik bajom a térhatással a szinkron kérdése, erről kevés szó esik ugyan, de a 3D miatt kénytelenek vagyunk szinkronizálva nézni a filmeket - mi magyarok ebben szerencsére jók vagyunk ugyan, de mégis másik színész beszél az eredeti helyet és én személy szerint ezt nem bírom...Alan Rickman és Stephen Fry így egy az egyben kimarad nekünk.
Az Alice Csodaországban azonban még Burton-light tartalma mellett is működőképes, hisz egy vérbeli Disney-film született és az általam megtekintett előadás közönségének tetszett is a dolog. Aki tehát nem az új Tim Burton alkotást akarja nézni (vagy nem ismeri jól a rendezőt), annak remek választás lehet a régi mese újrázása, hisz még félgőzzel is lenyűgöző háttereket és figurákat ont magából a burtoni elme, az a bizonyos szikra azonban nagyon hiányzik - én ugyanis arra vártam, hogy egy borzongatóan őrült 3D túrában lesz részünk, így azonban az Alice "csak" minőségi szórakozás, semmi több!
"Értékelés: 6/10"
