A héten végre sikerült abszolválnom ezt minisorozat-gyöngyszemet és ki kell jelentenem minden irónia nélkül: a Géniusz abszolút vállalható és szórakoztató próbálkozás! Tudom persze, jó magyar szokás szerint most neki kellene esnem és szétcincálnom a művet, én azonban mégis azt mondom, inkább örüljünk, hogy vannak még ilyen magyar rejtély- és akciófilmes próbálkozások! Szó sincs természetesen tökéletes és hibátlan alkotásról, hosszan lehetne fikázni a kisebb-nagyobb hibákat - én azonban azt mondom, most az egyszer inkább próbáljuk a pozitívumokat nézni!
Mert vannak ilyenek is! A legfontosabb ezek közül talán az, hogy az alkotók pontosan tudták, mit csinálnak: egy hétköznap esti, bambulásra alkalmas tévésorozatot az m1-re. Ezt pedig a Géniusz megbízhatóan teljesíti, főleg ha hozzávesszük, hogy olyan "alkotásokkal" kell versenyeznie, mint egy 'Közt epizód vagy valami főzőműsornak álcázott celebreklám. A Géniusz tehát maximálisan teljesíti, amire hivatott, ráadásul nagy pluszpontot kap azért is, hogy végre egy hazai alkotás kimozdul a fővárosból és ráadásul megpróbál saját történelmünkből rejtélyt gyúrni...ezek az elemek mind különleges bájjal ruházzák fel az egész vállalkozást!
Persze ha teljesen őszinték akarunk lenni, maga a történet picit túlbonyolított, több helyen zavaros és a karakterek egyensúlya is megborul a végére - mégsem tudtam haragudni erre, mert a sorozat szerencsére nem veszi magát teljesen komolyan. Ahol ugyanis olyan mondatok hangzanak el a Stohl alakította figuráról, hogy "egy kábszeres zsaru a betondzsungelből" vagy ahol egy magyar rendőr minden feltűnés nélkül furikázhat egy óriási amerikai kabiróval, ott bizony nekünk is előbb-utóbb leesik a tantusz, hogy dőljünk hátra és kapcsolódjunk ki! Innen nézve pedig minden igen szórakoztató, kezdve a kopasz, masírozó 
rendőrfőnök figurájától Stohl "Piszkos Harry" Buci különösen keményre vett karakteréig - az alkotóknak pedig még folyamatos kikacsintásra is maradt energiájuk, ennek egyértelmű csúcspontja Buci odavetette összegző mondata: "azt hiszed, te valami pécsi da-vinci kódban szerepelsz?!"
Szórakozásunkat ráadásul nem is rontják el a szokásos igénytelenségekkel. A pénztelenség ugyanis nem telepszik a megvalósításra: végig jók a képek, viszonylag pergő a vágás, az utószinkron pedig kivételesen nem zavaró és még egy igényes főcímet is sikerült kreálni - egyedül talán a harmadik rész végére sokallunk be, amikor a történet túl tolakodó lesz és bántóan zavarossá válik. A színészekre azonban nem lehet panasz - egyedül Stohlt nem tudom komolyan venni a sok celebeskedés után, de a figura kőkemény szövege mindenért bőven kárpótol és e mellé még vállalható akciókat is kapunk. Ne felejtsük el azonban, ez nem egy mozifilm, hanem tévésorozat - ebben a műfajban mérve pedig teljesen rendben van a dolog és a megvalósítás is ennek megfelelő: se több, se kevesebb!
Én azt mondom tehát, minden tisztelet a sorozat alkotóinak, hogy ilyesmivel próbálkoznak és én szurkolok nekik, hogy legyen még több ilyen lehetőségük, mert a jó magyar akciómozi nem a semmiből fog épülni, hanem talán valahonnan innen...
(Aki lemaradt volna a sorozatról, itt pótolhatja!)
