Húztam és halogattam a 2012 megtekintését, végül azonban csak sikerült elérnem azt a bizonyos elmeállapotot, amikor úgy éreztem, ez a film kell nekem - magyarán szólva sikerült szinte teljesen zéró agyi tevékenységet mutatnom és zombiként be is nyomtam a pléjt az új Emmerich-opus indításához. A német rendező egyébként régóta a szívem csücske, sosem felejtem el a Függetlenség napja elnöki beszédét, de riszpekt Roland barátunknak, hogy azt a nyálóceánt is lazán tudta überelni (mit überelni - köbre emeleni) a Hazafi című takonyheggyel, amely a film egyébként életem egyik mélypontja volt és akkor még finoman fogalmaztam! Lényeg a lényeg, a 2012-t illetően tehát enyhén szólva nem voltak nagy elvárásaim - sajna azonban ez a film még a nyálcsorgatós-agyhalott állapotomban elvárt minimális kötelezettségeit sem tudta teljesíteni - és ezt akár művszi teljesítménynek is tekinthetnénk!
Elmesélném az alapszitut! A Nap megmikrózza a Föld magját, ami miatt két nap alatt átrendeződnek a kontinentális lemezek és 8000 méter magasra emelkedik a tenger...kell ehhez valamit még hozzátennem?! A kedves forgatókönyv-firkászok (egyikük Roland) ezt még megfejelik azzal a zseniális ötlettel, hogy az amcsi elnök a kínaiakkal építtet kurva nagy acélhajókat, amivel majd az emberiség kis része megmenekülhet - ezekre a hajókra 
meg árulnak jegyeket (!), persze pár kemény amcsinak azért sikerül feljutni!
Hagyok időt átgondolni mindezt!
No persze nem is azt vártam, hogy a 2012 lesz az Ember tragédiája II - de azért a nagy, színes-szagos pusztulás-orgia mögé/mellé csak kéne valami komolyabb história, nem?!
Jó, elfogadom, hogy a forgatókönyvnek nevezetett kliséhalomnak tulajdonképp csak a rombolások közötti helyet kellene kitölteni, de sajna az "írók" túl komolyan vették magukat és úgy felhizlalták a kötőanyagot a sok bájolgó, giccses és ezerszer látott "drámai" szállal, hogy azok teljesen átvették a hatalmat a film felett. Ezzel kisebbségbe kerültek a multiplex-kompatbilis speciális effektek, de kapunk cserébe Hallmark Chanell-szintű családi melodrámát. Szuper! Olyan ez, mint mikor a kakaóscsiga fullasztó élmény, mert alig van rajta kakaó, a száraz tészta viszont iszonyú vastag és ízetlen - miközben ugyanis Emmerich fél óránként egyszer olyan milliárd embert küld szokszó nélkül a halálba, nekünk húsz percig valami hülye család szirupos és ezerszer látott drámájt kell néznünk...brrr!
Persze én megbocsájtanám a forgatókönyvnek nevezett papírpocséklás minden bűnét, ha öt-tíz percenként valami eyecandy rombolással jutalmazna a rendező - de sajna éppen az a legfájóbb, hogy Emmerich ezen a téren is cserben hagy minket! Aki látta már egy komolyabb számítógépes játék intróját, az el tudja képzelni, milyen steril látványt sikerült összehozni: egyszerűen túl nagyot akartak a trükkmesterek és így ezt ember nem szopja be, annyira műanyag és hihetetlen az egész - teljesen olyan a világ pusztulása, mintha időről-időre egy szépen épített terepasztalt rombolnának le. Személy szerint én amúgy még mindig azon agyalok, fizikailag hogyan lehetséges az, hogy a Szent Péter-bazilika kupolája eldől (!) és forogva tarol végig a téren?
Emmerichnek tanácsolnám: amikor anno a homokozóban fogtuk a csomó katonát és beomlasztottuk a várat körülöttük és erről szemmel csináltunk szuperközelit - na az sokkal élethűbbre sikerült!
Ínyenceknek azért elmondanám, vannak azért apró finomságok a filmben! Az utolsó amerikai elnök természetesen fekete, de a halála előtti pillanatokban fehérré válik az arca a hamutól (rejtett rasszizmus?), az olasz miniszterelnök is inkább imádkozik, mintsem menekül (rejtett Berlusconi-portré?). Ha valaki egyébiránt érzékeny a világpolitikára, itt leszűrheti, mit is gondolnak magukról az amerikaiak: a négy építendő hajóból EGY jár az USA-nak, közös hajót kap Kína, Japán és a ruszkik (!), még egyet a német-olasz-angol trió és van még egy a milliárdosoknak! Ez így több mint érdekes, hisz ezek szerint megdögölhet a milliárd lakosú India, a teljes afrikai és dél-amerikai kontinens és persze a magyar népnek is kampó - de azzal, hogy a 200 milliós USA egy hajót kap, az új világban a Föld lakosságának 25%-a biztosan amerikai lesz! Én azt mondom, akkor inkább robbanjon fel ez a sárgolyó!
Sajnos nem részesültem mélyebb pszicholgiai képzésben, de azért ez az Emmerich érdekes figura - néha ugyanis tényleg az volt az érzésem, itt tulajdonképpen valami hiperfurcsa pornófilmet nézek, ahol a "trükkmesterek" a terepasztalon csinálják és folyik a láva meg spriccelnek a kövek, szakad a gát és egy-egy másodperc alatt laza százezreket nyírnak ki. Emmerich pályafutása során amúgy következetesen építkezik és egyre nagyobb filmes tömeggyilkossá válik - szerintem a következő filmjében az egész univerzumot robbantja majd fel...meghal az emberiség és az ufók is, ezzel lehet már csak emelni a tétet!
Aki ezek után még meg akarja nézni a filmet, annak elmondanám, hogy a film legnagyobb defektjét még nem is említettem: ez az egész filmnek nevezett kínzás ugyanis 158 perc! Én úgy másfél óra után kezdtem el annak szurkolni, hogy dögöljön már meg végre mindenki! A látvány ugyanis gyenge és kevés, az akciók unalmasak, a sztori tényleg oltári nagy baromság, a figurák meg annyira papírból vannak, hogy egyszerűen tényleg nem érdekel már minket, mi lesz velük. Emmerich zsenialitását dícséri viszont, hogy a filmtörténet egyik legjobb végszavával kegyelmez meg a nézőnek: "Már nem kell pelus" - ezen mindenki gondolkodjon el!
"Értékelés: 2/10"
