Nem hiszem, hogy bővebben kellene ecsetelnem az örömteli tényt: a magyar film 
felívelőben van. Hosszú koplalás után végre egyre-másra érkeznek a nézhető, igényes (és nem ciki) filmek, mindez pedig egyértelműen a sok fiatal rendezőnek és tehetségnek köszönhető. Eddig rendben is van a dolog, örülünk meg minden, de ha kimazsolázzuk a névsort...Mundruczó, Hajdu, Pálfi, Fliegauf...hát tényleg jó filmeket csinálnak, csak valahogy ezek a művek túlontúl súlyosak. Az ember ugyebár mégsem teszi be a lejátszóba a Deltát mondjuk egy fáradt szombat este és nem viszi el a barátnőjét sem a Taxidermiára az évfordulós vacsora előtt, mert abból aztán nem lesz oldott hangulatú éttermezés (én csak tudom, mert pontosan ezt tettem meg anno...)
Tudom, túlontúl elégedetlen vagyok és sose jó, ami van - de kérdem én, mit csináljon az ember, ha magyar filmen akar igényesen szórakozni. Mert a Deltán innen de a Valami Amerikán túl biza még mindig pusztaság van...sznobul szólva itthon még mindig hiányzik az erős midcult film, sajnos. Illetve inkább már csak hiányzott, mert végre ezen a fronton is üdvözölendő változás látszik és én ennek kifejezetten örülök. Voltak persze eddig is efféle próbálkozások és jó filmek, de Dyga Zsombor új rendezése, a Köntörfalak végre telivér 
formában mozdul el a honi művészfilmes káeurópai mélyhangulatból és igényesen mesél el egy univerzális történetet. Mindezt persze magyaros fűszerezéssel, nézhetően és szórakoztatóan teszi - de hiányzott ez!
A Köntörfalak ráadásul azért is igen merész vállalkozás, mert nagyrészt a forgatókönyv dialógjaira és a színészekre épül. Három szereplő, két helyszín és real-time történések, itt egy klasszikus kamaradrámáról beszélünk tehát, ahol szinte minden a figurákon és az őket életre keltő színészeken múlik. Dyga Zsombornak így kétségtelenül van vér a pucájában, hisz a magyar film eddigi achilles-sarkát választotta alapnak - a magyar alkotások többsége ugyanis ezidáig igen gyenge dialógokat vonultatott fel (rusztikusan fogalmazva a forgatókönyvesek általában mesterkélt fosokat írtak), ráadásul még ezeket a bénaságokat sem tudták normálisan leforagatni (utószinkron, manírozás stb.)
Most azonban büszkén jelenthetem, megtört az átok - a Köntörfalak forgatókönyve remek munka, nem hibátlan ugyan (egy-két erőltetett szlengelésnél rezgett a léc), de a dialógok végig jók és természetesek, a három figura pedig nagyszerűen adogatja a történet fonalát és az egész sztori ügyesen van kibontva. A film így elkerüli a kínálkozó csapdákat, a három karakter kibomló rejtélye pedig nem fullad unalomba, hisz 
a jó pontokon mindig átfordulnak az addigi szerepek, lekötve így a néző intellektuális kapacitásait.
Mindez persze nem érne sokat a megfelelő színészek nélkül és Dyga itt sem hibázott. Elek Ferenc és Rába Roland elsőrangú alakítást nyújtanak, öröm nézni a mérnöki pontosságú passzolgatásukat és az ügyes összjátékukat. Tompos Kátya sajnos ezt a magas szintet nem tudja hozni, néhol kissé erőletett a játéka, ráadásul a férfipáros mögött a film végére kicsit a háttérbe is szorul, de ennek ellenére öröm nézni a három színészi alakítást. Ritka magyar alkotásban ilyen visszafogott, finom és alaposan átgondolt filmes játékot látni, amely végre nem az erős színházi eszköztárral dolgozik, épp ezért a vásznon visszafogottnak és természetesnek hat.
A sztori tehát rendben van, a színészek szintén - innen már csak úgy lehet elrontani a dolgot, ha a rendező valahogy magát is bele akarja paszírozni az egészbe. Dyga viszont pontosan tudja mindezt és nem rondít bele a nagyszerű alapképletbe, jó rendezőként már csak aládolgoz az alapanyagnak. Nem tesz mást, csak nagyszerű atmoszférát teremt (loftlakás és jazz) és finom de határozott kamerakezeléssel leköveti a történetet. A tempót végig feszesen tartja és így minden drámai pont a helyén van. Nincs unalom és nincs izzadságszag.
A néző így pedig elédetetten áll fel a székből és jóízűen csettinthet egyet: végre egy élvezhető, minőségi magyar film, amelyet nyugodtan meg lehet tekinteni egy laza szombat este anélkül, hogy a delikvens mélymagyar depresszióba szenderede a Vége-felirat alatt...
Még több Köntörfalakat kérünk!
"Értékelés: 8/10"
