Nincs is bombabiztosabb annál, ha fogunk egy aranyosan bénázó, kapcsolati problémákkal küzdő "átlagos" házaspárt, egy tévedéseken alapuló bűnügyi sztorit és mindezt nagyon viccesre véve összerázzuk: nincs az a mozikassza, amely ne csilingelne szorgalmasan e klasszikus receptre. A Párterápia tehát maga a megtestesült hollywoodi tucatmozi, egy olyan biztonsági darab, amelyet egyszerűen nem is lehet máshogyan kezelni, csakis telivér iparosmunkaként. A bökkenő pedig éppen itten van, hisz a távolról kifogástalannak tűnő árut kicsit közelebből megvizsgálva aztán rögtön fel is fedezhetjük az apró, ám annál zavaróbb kontárságokat.
Adott itten ugye egy adótanácsadó főhős, aki picit kétbalkezes és horkol (wow, micsoda jellemépítése ez Mr. Átlagosnak!) és adott nekünk még egy ingatlanügynökként tevékenykedő, fogszabályzós feleség is (igen, ő Mrs. Átlagos - a tengerentúlon minden átlagos feleség ingatlanos). Fantasztikusan egyedi fordulatként a film elején rögtön azt is megtudjuk, hogy Átlagosék házassága kifulladóban, de persze nyugalom, hőseink azért vannak annyira aranyosak, hogy le is vágjuk rögtön, itt azért valami mégiscsak történni fog velük, hogy aztán újra összejöjjenek és így majd felizzik az a bizonyos tűz is... Nos, Amerikában ez a valami átlalában az ártatlanul-bűnügybe-keveredés szokott lenni, itt is van tehát zsarolás, maffia meg sztriptízbár, ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva!
Eddig persze minden rendben is lenne, a film hozza a mintaszerűen megrajzolt figurákat és a kötelező sztorielemeket is, sajnos azonban az innen következő bonyodalmak és félreértések egyszerűen nem szolgáltatnak elég mókával, így a forgatókönyvíróknak egyszerűen muszáj rámenniük a jól bevált fingás-kaki-pisi dialógokra...Igen, manapság ha nincs elég vicces fordulatod, told meg egy dugilukival - hősnőnk ugyanis ezt a szót használja a pendrive helyett, amin aztán nekünk meg harsányan kacagni kéne, de nekem valahogy ez nem igazán ment...
Így meg sajnos hiába a nagyszerű Steve Carrell és az ügyesen helytálló mellékszereplők, ez az egész párterápia valahogy nagyon vékonyka lett. Azt ugye nyilván tudjuk már az elején, hogy Mr. Mrs Átlag lesz majd a nap hőse és a végére minden újra szuper lesz köztük, de az ide vezető kergetőzésbe több tempó, móka és akció kellett volna és kevesebb pukis poén, illetve nevessünk-a-bénázáson helyzet. Ezek ugyanis csak rontanak az összképen és a csiszolatlan részeket nem elfedik, hanem egyenesen kiemelik.
Ebben az egészben azonban a legnagyobb irónia mégiscsak az, hogy a Párterápia még így is a jobb vígjátékok közül való - mostanában Hollywood ennél tényleg csak silányabb darabokkal rukkol elő...így én akár még azt is megkockáztatom, hogy ha már mindenképp ilyesféle mozira vágyunk (mert mondjuk agymentes kedd este van), akkor inkább ezzel az opusszal próbálkozzunk. Jobb híján...
"Értékelés: 5/10"