Mindig is furcsán viszonyultam a nagy klasszikus mozikhoz, a kikezdhetetlen alapművekhez, mert (szégyen, nem szégyen) szerintem mára jelentős részük egyszerűen elavult és többé már nem feltétlen hozzánk, az átlag nézőkhöz szólnak. Tudom, hogy pár öreg keményvonalas erre a "bezzeg a mai fiatalok" formulával reagál és temeti is egyúttal az igényes filmet, de a tény ettől még tény marad: egy ötven, hatvan éves film nem feltétlen marad érvényes a mai közönségnek. Ettől még nagy film marad, a jelenség pedig természetes.
A magamfajta sznobokkal persze más a helyzet, elvégre ha az ember utánaolvas a filmnek és még az adott korba is "bele tud helyezkedni", akkor a kanonizált művek nagy részében 
vélhetően észreveszi azt a bizonyos "valamit", ami a filmet anno naggyá tette. Így aztán gyorsan érthetővé válik az újító vonás, a merészség, az előremutatás, ami persze az esetek többségében már múltidő és a jelent már meg sem borzolja. Mindezek tudatában persze még lehetséges, hogy a sznob sem kattan rá és nem élvezni a művet, de annak hírnevét azért mindenképp érteni fogja.
Na de mi a helyzet az egyszeri nézővel?! Mert ugye neki a fentebb említette módszerre nincs ingerenciája, ami rendben is van - ahogyan az is, ha épp ezért nem fogja a szívébe zárni azt a nagy klasszikust, ami már elavult. Akkor nézzen csak kortárs filmeket és dobja a kukába a régit?
Vegyük például az olasz neorealizmus esetét, amelybe (külső indíttatásra)n nemrégiben picit bele kellett ásnom magam. Filmsznobként például a Megszállottság, a Németország nulla év vagy a Biciklitolvajok is fontos alkotások, mérföldkövek és remekművek - azt hiszem, ebbe nem is nagyon lehet belekötni. Tömegkultúrán nevelkedett, kólavedelő suhancént viszont már elég távol kerültem a baloldali lendülettől, a szegénység harcos ábrázolásától és a dokumentarista célkitűzésetől is, így már nem nagyon izgat a neorealizmus címkéje sem, 
ahogy az sem, hogy a filmek remekművek...Nem tud meghatni filmtörténeti szerepük sem, engem egyedül csak az érdekel, hogy a filmek megtekintése élvezetes-e?
Nos, azt hiszem, éppen ez az a kérdés, amire az egyszeri néző vélhetően nem nagyon kap választ, mert ez a kérdésfelvetés szentségtörésnek hat egy filmsznob szemében. Pedig én bevallhatom: a három említett film közül bizony kettővel én is megszenvedtem. Elismerem ugyan, hogy mind a három baromi fontos film, de mint egyik "átlag néző" a másiknak, a három közül én mégiscsak az egyiket ajánlanám megtekintésre...a Megszállottság ugyanis mára hosszúnak és kimódoltnak hat, a Németország nulla év pedig szájbarágósan tragikusnak. De a Biciklitolvajok, az más tészte, az bizony mai szemmel is élvezhető darab!
Ennek a titkához pedig nincs is szükség hosszú fejtegetésekbe és elemzésekbe bonyolódni! De Sica remekműve a többivel szemben egyszerűen azért maradt érvényes a mai napig is, mert kristálytiszta humánum és hősei iránti részvét itatja át. Az efféle ihletett alkoás pedig nagyon ritka és mindez kortól, filmstílustól és nemzettől is független, univerzális érték. Mindennek a megérzéséhez pedig nem kell tudunk sem az amatőr szereplőkről, sem a neorealizmus jellegzetességeiről. A Biciklitolvajok mindezen háttértudás nélkül is élvezhető, a mai napig friss alkotás, hiszen sikerült valami időtálló, megfoghatatlan dolgot is beletenni, egyszeri és furcsa együttállás süt belőle, ami annyira erős, hogy bárkit rabul ejt.
Éppen ezért tartom az egyszeri néző számára feleslegesnek és semmitmondónak a filmmel kapcsolatban született sok mélyenszántó elemzést és tanulmányt, amelyek mind nagyon jók és igazak is, csak épp mindig egy dolgot felejtenek el leírni: ezzel a filmmel bárki nyugodtan próbálkozhat, valószínűleg tetszeni fog neki és rabul fogja ejti.
Mindezzel a hosszúra nyúlt okoskodással tehát csak annyit szeretnék mondani, egy "nagy műről" is nyugodtan ki lehet jelenteni, ha mára elavult és poros - ezzel még nem sértünk szentséget, viszont az egyszeri néző talán jobban el fog igazodni a régi filmek között és nem csak álmosan unalmasan élményei lesznek, ha segítünk neki eligazodni picit.
A Biciklitolvajok például ilyen eset - egy baromi jó film, amivel nyugotan lehet próbálkozni...be fog jönni!
