Épp a múltkoriban ecseteltem e helyütt, milyen is a jó blockbuster - most akkor a szimmetria kedvéért jöjjön a rossz sikerfilm receptje! A Titánok harca e szempontból ugyanis igazi állatorvosi lóként működik: minden létező hibát elkövet, amit egy sikerre gyártott hollywoodi műdarab csak elkövethet és így bicskanyitogatóan rossz gagyi született. A film talán egyedül azokon keveseknek nyújt majd némi örömet, akik aggódtak azért, hogy a CGI majd átveszi a hatalmat a filmkészítésben - nos, ők most megnyugodhatnak! Ez a film az élő bizonyíték arra, hogy ha nincs meg a megfelelő emberi kvalitás, még a százmagos szuperprocesszor sem tud szarból várat építeni...

Azt persze tudom, miben bíztak az alkotók: az Avatar sikere után nyilván majd bekajálja a nép annak olcsóbb/gagyibb ógörög változatát, a cél érdekében még a fő karaktert is hiba nélkül átemelték, Jake helyett Perszeusz nevet adva neki. Ehhez összefoltoztak egy bántóan triviális forgatókönyvet (a hős útja) és mindenkinek furcsa görög neveket adtak. Sikítógörcsöt tudok kapni, amikor az amcsik kapzsi ujjacskáikat a görög mitológiába mártják, hisz annak lényegéből semmit nem vesznek át, csak a szokásos akciófilm-paneleik egzotikus fűszerezését próbálják behazudni (=a receptet átírják görögösre). Ez meg annyit ér, mintha a Top Gun-t leforgatnánk úgy, hogy Cruise Ikarusz néven nyomulna, Ice Man meg Gyros hadnagyként próbálná olvasztani a szárnyakat...

Oké, tehát a történet hígfos (egy rossz film remakeje miért lenne jó?), ezzel még nem is lenne feltétlenül baj, de a film többi eleme még ezt csontsovány sztorit is alul tudja múlni! A dialógok borzalmasak (vélhetően a közhelyszótárból ollóztak az írók), a jobb sorsa érdemes színészek meg láthatóan szenvednek a "mondatokkal" és ez inkább szomorű, mint vicces. Innen meg nehéz bármiféle feszültségről beszélni, az akciók és látványelemek így csak lógnak a levegőben - mintha valami megalomán számítógépes játék monstre intróját néznénk, ehhez meg minek mozit csinálni?

Azt meg én egyszerűen nem tudom elfogani, hogy ezek a CGI-betétek valóban annyira látványosak - szerintem olyan erős műanyag ízük van, mint e legújabb banános-bodzás-maracuja üccsinek, öt év múlva ugyanúgy fogunk ezeken a jeleneteken röhögni, mint ahogyan most a film 1981-es originál verzióján csámcsogunk. Végül tehát semmi nem marad nekünk, amin szórakozhatnánk: az alkotók még azt a szívességet sem teszik meg nekünk, hogy olyan szarba süllyednek, ami már nevetséges. Itt bizony végig csak egy zavaróan buta marhaságok látunk, nem tudom, hogy a robotbagoly felidézése, a ginnek megjelenése vagy a jedikard az igazi mélypont - de amikor a rendező a végén még a westernes napba-ellovaglást is bevállalja, az már tényleg fáj!
Mondjuk ilyen melegben nem rossz, mert többször kirázott a hideg...

"Értékelés: 2/10"