Lassan, de biztosan közeledik az Expendables és amíg várakozunk, gondoltam szétnézek a klasszikus-akciósztár fronton, a nyári uborkaszezonban amúgy sem érdemes az embernek fajsúlyosabb alkotásokkal terhelni a gyomrát. Ráadásul amikor olvastam, hogy Sly össznépi macsómozijában JCVD a neki felkínált szerepet vissszadobta (merthogy ő nem önironizál), nos akkor igazán kíváncsi lettem, hogy a belga izomarc mégis miket csinált mostanában...mert nekem a '98-as Légiós volt az utolsó emlékem tőle és az annyira belém égett, hogy nem is próbálkoztam azóta mással.
Kicsit kutakodnom kellett, hogy újabb FánDám-filmet találjak: a tévére készült szemetet a neten sem igazán lehet fellelni, a Tökéletes katona 3-at meg még én sem mertem bevállalni (pedig Dolph is benne van) -ezért végül a 2003-as, In hell címen futó "művet" pörgettem meg a lejátszóban, hátha szórakoztató, bűnös élvezet...Nos, csupán kettő probléma merült fel ezzel kapcsolatban! Egyrészt nincs itt semmi élvezet, másrészt meg a bűn az, hogy megnéztem a filmet és egy értékes kilencven percet áldoztam rá.
Nem is tudom, hol kezdjük...a történet szerint Zsanklód valami orosz kohóban mérnök (!), a felesége otthon várja, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, egy rosszarcú csávó bemegy a házukba és ledöfi az asszonyt, de aztán a bíróság felmenti. Mindezen ne akadjunk fenn, mert hősünk csak így kerülhet a pokoli börtönbe - mivel (ahogy az ilyenkor ugye kötelező) lepuffantotta a bíróságon a genyó erőszakolót. Innen aztán egy vaskos börtönfilmklisé-gyűjtemény következik gonosz őrökkel, bandákkal, magánzárkákkal és bunyóval...egészen hihetetlen, hogy egyetlen újító gondolat vagy ötlet sem jutott eszébe senkinek a kreatív stábból!
Így aztán persze jól ismert, hajmeresztő dolgokat láthatunk - a ruszki börtönben egy kurva nagy feka raboskodik, aki filozófus, majd megjelenik VanDamme felesége lepke formájában és szó szerint kihúzza a szarból a belga kedvencünket aki aztán elkezd edzeni és egy kibaszott verekedő-isten lesz, hogy aztán visszaadja a raboknak a szabadság reményét...A filmben olyan magaslaton mozognak a dialógok, hogy az ember szíve összeszorul: "a jót csak akkor látjuk meg, ha megismerjük a rosszat" dörmögi a feka filozófus és közben JCVD megszelídit egy Miroslav nevű fogyatékos óriást, aki emberhúson élt addig - beszarás, nem?!
Mindezek a klisék és gagyik akár még viccesek is lehetnének, ha nem éreznénk közben Jean-Claude hihetetlen erőlködését és az öszinte hitet, hogy ő épp színészkedik - sajna a film egyetlen kockáján sem lehet elcsípni az öniróniát, pedig ha nem vették volna komolyan ezt börtönfilm-ollózást, akár még szórakoztató is lehetett volna. Így viszont egyszerűen nem tudok egy egyetlen értelmes okot sem említeni, hogy miért lenne érdemes megpróbálkozni ezzel a C-kategóriás büntetéssel.