Valahogy úgy képzelem én el ezt az egészet, hogy egy hatalmas, mérhetetlenül giccses és steril kaliforniai házban leteszi a fényképet, kortyol a jeges löttyből és bólint egyet a fehér pólós, rövidgatyás, Jock Ewing-fejű fazon: - "jól van, tetszik ez a színésznő" - újra a 
képre néz és megnyalja műfogsorát - "igaz, hogy nincsenek nagy csöcsei, de szopós szája az van neki és tudom én, hogy ti mai fiatalok már erre gerjedtek...oké, csináljunk egy filmet ezzel a Jolival, vagy 'azistenbe hívják, de ha az én pézem is kell, akkor annyit kikötök, hogy legyen ez valami fasza, tökös akció, a csajszi meg szaladgáljon gépfegyverekkel, meg minden...".
A producerek meg egyre csak vigyorognak az öregre...hiába,kell a lóvé...így elnézik ennek a pénzes tahónak, hogy mindenbe bele akar pofázni, így aztán az öreg még kiköti a következőket is: -"tudom én ám, milyen a jóféle film...legyenek benne genyó ruszkik, komcsi kémek meg atombomba...ja és persze próbálják megölni az elnököt is és legyen nukleáris háború...ha ez lesz a sztori meg ez a teltszájú csaj jáccik, megkapjátok a lóvét a filmre, mert tuti befektetés ám az ilyen jóféle mozi..."
Gondolom így történhetett hát, hogy végül beindult a hollywoodi a gépezet és átment a Salt címet viselő filmterv - más értelmes magyarázatot ugyanis egyszerűen nem tudok adni arra, miért is csinál valaki 2010-ben orosz-amcsi kémfilmet, elnökgyilkolással, atomrakétákkal meg hogy majdnem kitör a harmadik világháború...uggyanmár!
Tudom én persze jól, hogy a fél (férfi)világ arról ábrándozik, hogy majd egyszer Jolie jól leápolja szájjal és ezért az álomképért hajlandó a színésznő minden szemetére beülni a moziba, de azért ez az anakronisztikus, ügynökös kliségyűjtemény talán már egy 
ici-picit túlzás...akkor inkább Angélia szaladgáljon másfél órát lenge cuccokban gépfegyverrel és így megúsznánk ezt a kémfilmnek nevezett kínos baromságot...(a producerek amúgy épp ezzel a tartalommal nyomták át a filmtervet, az fix, aztán meg kiadták bérmunkába, hogy csinálni kell erre a kiindulásra valami sztorit is!)
Oké, értem én, hogy pénzügyileg reális a film, de nekem egyszerűen nem fér a fejembe, a kreatív stábból hogyan is gondolhatta bárki is komolyan, hogy több mint húsz évvel a vasfüggöny leomlása és a Nagy Orosz Medve önmaga alá hugyozása után eladható egy olyan sztori, hogy a KBG még mindig akkora potentát, hogy lazán ki tudná nyírni az amcsi elnököt és kirobbanthatja a harmadik világháborút is, hogy aztán majd ezek a genyó orosz seggfejek röhöghessenek egy jót a sötét, nukleáris hamuval borított, legyalult Földön...no persze, mennyire hihető sztori!
A film persze logikából és józan észből nyilván elég gyenge: Jolie úgy megy át a legszigorúbb biztonsági rendszereken és védőgyűrűkön, hogy az már kuncogásra ingerli az embert, de amikor a fő elnöki bunkerba batmanként repül le, majd laza zárlat-okozással kinyitja a szupervastag szuperajtót, nos az tényleg egyfajta érzelmi csúcspont. Tudom persze, az efféle filmeknél megbocsájtható a realitás teljes hiánya, de ezért cserébe a néző tempót, mókát és akciót vár el, no meg valami tökös, eredeti mesét...a Salt pedig épp ezeken a térületeken sokal be, mert az alkotók nem jutottak tovább a csináljunk-Jolienak-ügynökfilmet gondolaton, kreativitásuk e pontos elfogyhatott és ezért inkább úgy döntöttek, összelopják az összes idevágó klisét kezdve a klasszikus kémfilmektől (lásd. a Telefontól kezdve a Bond-opusokon át egészen a legújabb Bourne-szériáig). Van itt még aztán 24 és Szökevény-utánérzés, nyakonöntve egy nagy adag Férfias játékokkal (ez 
utóbbi persze nem meglepő, mert a rendező ugyanaz a fickó). Értem én, hogy akkor most ez a film lenne a női Bourne - de míg az a széria újított valamit a CIA-ügynök klisén, addig ebben a műben egyetlen saját ötletet sem véltem felfedezni.
Persze ez a kliséfelmondás lehetne még akár szórakoztató is (főleg hogy a fő alkotóelemek épp húsz éve avultak el), de sajna az alkotók annyira kemény és csavaros akciót akartak, hogy néha szinte megcsap minket a csípős izzadságszag és közben a jobb sorsa érdemes színészek is csak szenvednek: Liev Schreiber, August Diehl és Chiwetel Ejiofor arcán többször elcsíphető a kétségbeesés, nem nagyon értik, rajtuk kívül miért nem veszi észre senki, hogy laza huszonöt évet késtek ezzel az alkotással.
Aki amúgy látott már legalább két filmet a fentebb említett elődök közül, az vélhetően komolyabb nehézségek nélkül ki fogja találni előre a csavarokat. Engem egyedül egy dologgal tudtak meglepni az alkotók: még a legvadabb C-kategóriás filmekben is sikerül épkézláb színészt találni a mindenkori amcsi elnök szerepére - itt azonban sikerült egy olyan arcot castingolni, aki szinte teljesen alkalmatlan erre az amúgy nem túl mély és összetett szerepre. Szegény színészünk mintha maga sem hinné el, hogy bekerült a vászonra...élmény nézni az arcát és a tekintetét! Az ő hiteltelen jelenléte tehát vélhetően az egyetlen egyedi vonása a mozinak, no meg ez az egész sztori annyira szürreális 2010-ben, hogy egyfajta bizarr szórakozással azért végül mégiscsak szolgál az erre fogékony nézőnek.
A vastag ajkak rajongóit viszont megnyugtatom: Jolie rohangál, átöltözik és hajszínt is vált (igen, usánkás ruszki szukává is átváltoztatják, ne tessék aggódni) és mindeközben sokat csücsörít a nézők egy jelentős részének nagy örömére - az a képzeletbeli öreg tahó meg tényleg nem beszélt a levegőbe, a "mű" tutira behozta a befektetett lóvét.
