Ha a remekbeszabott magyar cím esetleg nem lenne elég indítóok a film megtekintésére (nem mintha az eredeti magasköltészet lenne…Knight and day…fúha) – nekem a mű fő néznivaló-faktorát egyértelműen Tom Cruise neve jelentette. Én ugyanis e porcelánmosolyú törpe iránt valamiféle iróniával terhelt, mélyről feltörő ellenszenvvel viseltetek, különösen azóta, hogy megpróbált magából afféle amcsi James Bondot csinálni és ezzel egyúttal szépen ki is nyírta a kultikus Mission: Impossible sorozatot. E érzéseim miatt aztán mindig szánok egy kis idő szceintológus barátunk újabb próbálkozásaira (és szenvedéseire)…
No persze nem mondom, jó néha ilyesfajta limonádé-opuszokkal pihentetni a szürkeállományt, feltéve persze, hogy az ilyenkor természetes módon jelenlevő irritációs hányados nem billenti át a szórakozásunkat mérgelődésbe és teszi keserűvé a műízű agyrágónkat. Nos, esetünkben ugyan a mérleg nyelve gyakran meginog (Cruise barátunk ismét a világmegmentő szuperkémet próbálgatja) - a blődli azonban akkora, hogy nem végül nem haragudhatunk az alkotókra, inkább csak bután büffenthetünk egy jó nagyot az édes kérődzés után.
Van itt persze minden, ami egy 007-es küldetésnél is kötelező: szuper kifogyhatatlan energiaforrás (ami gyanúsan hasonlít egy ceruzaelemre), Ámerikából nézve egzotikus helyszínek (Salzburg, Sevilla és a számomra érthetetlen okból trópusinak ábrázolt Azori-szigetek) és kapunk még egy fajtiszta amerikai női partnert is, aki régi kocsikat újít fel, kissé bumfordi és naiv, de hát naná, hogy ezért szeretjük annyira. Ezeket az összetevőket aztán a rendező videojátékokat idéző akciókkal férceli össze és már készen is van a XXI. századi kalandfilm…
Tehát kapunk az arcunkba „poén és lövést”, szerelmi civódásokat, röpködő golyókat és gyors autókat…mindez persze mérsékelten izgalmas, mert az alkotók nem tudtak sem egy épkézláb történetet, sem egy valamirevaló gonoszt összeeszkábálni. Az ínyencek azonban remekül szórakozhatnak a vészesen ráncosodó Diaz és Cruise gyakran elképesztően béna ripacskodásán, az aggyal rendelkező nézők pedig foghatják a fejüket a tobzódó bakikon és következetlenségeken – de ami a fő, a napi küzdelmekben igénybevett agy bizony rágózhat egy kicsit és ledobhatjuk az ékszíjat…de a viccet félretéve, egy ilyen címmel, hogy Kéjjel nappal ez végeredményben nem is olyan kis teljesítmény!
"3/10"