Kinetográf

Kim Ki-Duk eddigi utolsó rendezése abba a furcsának tűnő hibába esik, hogy éppen azt viszi túlzásba, amiért a dél-koreai direktort amúgy annyira szeretjük. A téma természetesen most is a férfi-nő kapcsolat őrülettel határos irrealitása, rendezőnk azonban ezúttal a szokásosnál is szimbolikusabb és ez bizony nem feltétlenül válik a film előnyére. A képek színei és fényei ugyan gyönyörűek, de az egész mozi valahogy túlterheltté válik a bonyolult álom/valóság tematika, a japán-, koreai- és buddhista-idézetek és a túlírt történet miatt. A vége mindennek pedig egyszerűen sok: Kim Ki-Duk ezúttal elművészkedte a dolgot, azaz sokat markolt, de keveset fogott…kár érte, de talán pont emiatt lehet majd a következő alkotása ismét friss és eredeti.