Az Ördög című film igen rossz előjelekkel indult, mert szinte eldönthetetlen, melyik tűnik nevetségesebbnek...az, hogy itten majd öt ember fog egy liftbe ragadni és közöttük lesz Lucifer barátunk is, vagy inkább az, hogy ez az egész M. Night Shyamalan mára kissé lejárt szavatosságú agyából pattant ki. Egykori márkanév-filmesünk ugyanis amilyen magasan kezdte anno a Hatodik érzékkel, olyan mélységekben tapicskol manapság, szóval ez az egész liftes-ördögös történet finoman szólva is nagy baromságnak tűnt első blikkre.
A helyzet viszont (meglepő módon) mégis az, hogy a végeredmény annyira azért mégsem lett béna, mint ahogyan azt a kését fenő, cincálni vágyó kritikus várná. Jó, az igaz ugyan, hogy a hangulat erősen tévéfilmes és a kis költségvetés is méterekre süt róla, legnagyobb meglepetésemre azonban az alapötlet egy része korántsem akkora hülyeség. A felvonóban összezárt öt ember ugyanis szépen elkezdi gyilkolászni egymást és mindezt még egy rendőr is figyelemmel kíséri, aki így közben nyomozgat is -ez akár egy elsőrangú krimi-alapanyag lehetne, amolyan Hitchcock-Christie féle jófajta agyalós-kirakós.
Sajnos azonban a film pontosan ezt nem bontja tovább, az izgalmas és csavaros nyomozás helyett inkább az ördögöt festi a falra és hát ez szépen el is átkozza a matériát. A természetfeletti beemelésével ugyanis akárhogyan átírható az ígéretesen épülő bűntény, szóval a logika mehet a kukába és jöhet helyette egy jó kis nyálas metafora a pokolba szállás-liftezés mentén. Kapunk még az arcunkba egy túlzottan is direkt tanítást a jó keresztényi erkölcsökről, mindezt pedig a keretbe foglalt, arcpirítóan direkt képi hasonlattal és a szájbarágós monológgal még az sem fogja majd elmulasztani, aki amúgy átaludja a köztes részeket.
Kár érte, mert az ismeretlen színészek és kellemes alapszituáció akár egy okos kis meglepetés lehetett volna...így azonban ez az egész csak annak a fényében nem rossz, hogy végülis itt Shyamalan liftezteti az ördögöt.
"5/10"