Igen! Megcsináltuk! Aki rendszeresen nézegeti az imdb mértékadó, a látogatói szavazatok alapján 100 legrosszabbnak ítélt film listáját, bizonyára örömmel konstatálta a tényt: a 
világ valaha készült összes filmje közül nem más, mint egy magyar alkotás, a már most is legenda-szagot árasztó Álom.net birtokolja a mindenképpen megtisztelő leges-legszarabb címet. Természetesen nem kell ahhoz azért nagy logikai készség, hogy mindennek az inverz-népszerűségnek a hátterében egy önszerveződő, félspontán honi akciót sejtsünk...elvégre azt mégiscsak kizárt dolognak tartanám, hogy az 1895 szavazat közül akár csak egy tucat is külföldi, tehát teljes mértékben elfogulatlan lenne. A kedves klikkelő honpolgárok tehát megcsinálták...ha már esélyünk sincs a legjobb filmek listájára jutni, majd feljutunk a legrosszabbak közé, sőt, rögtön az első helyre katapultáljuk a cuccot...ez a magyar virtus, nem igaz?! Én meg ilyenkor mindig jót nevetek, mert igen...pontosan ez az igazi hungaro-mentalitás az, amit én csak az önmagába harapó kígyó esetének hívok.
Abba most ne is menjünk nagyon mélyen bele, mennyire borzalmas munka az Álom.net - aki megnézte, annak őszinte részvétem, aki meg nem, annak ajánlok belőle egy kisebb dózist, mert nagyon tanulságos az amerikai tucat gimifilmet egy ízig-vérig magyar közegben viszontlátni...kábé olyan disszonáns az összhatás, mintha Tarr Béla rendezné a következő Disney-filmet Hanna Montana életéről. Rossz tehát a film, ráadásul nem is kicsit - a netes bosszú pedig nyilván a pofátlanul idegesítő, önellentmondásába már a szókapcsolat szintjén is belerokkanó "magyar cheerleader-mozi" tematikájának, illetve a rózsaszín, cikicukin édibédi csajszimajsziknak szól, akik tényleg megemelik az ember vércukorszintjét. Bevallom, én csak apróbb adagokban abszolváltam, ennek ellenére a maga perverz módján még valami fura élményféleséget is okozott az említett mű.
Érteni vélem tehát a csúcshódítási szándékot, a film valóban kiérdemli a listán való szereplést, és a pannon-virtus is joggal döngetheti a mellét: igen, ha mi itt szart 
csinálunk, akkor azt annyira jól nyomjuk, hogy nem lesz párja a világon! A vicc pedig pontosan itt kezdődik a számomra, hiszen az addig még rendben is van, hogy bosszút álltunk a film elkövetőin és egy tipikusan magyar poénnal mindezt még jól alá is húztuk - de ezzel a tettel már rögtön az ellentétes folyamatokat is beindítjuk.
A film ugyanis a nem kis "megtiszteltetéssel" nem várt figyelmet kapott, és nemcsak a nézettsége fog nőni, de az esetleges külföldi néző sem fogja majd érteni az első helyezés mögötti félhumoros, tipikusan pannon szándékokat...az Álom.net ráadásul annyira azért mégsem szar, mint a Szuperbébik második része (aki bátor, nézzen bele!), vagy akár a listán tobzódó ninjás-zombis unalomhorrorok.
Ez a magyar rettenet leginkább csak unalmas és bántó, és az a bizonyos kígyó is valahol itt harap majd a farkába, hiszen a filmet inkább elfelejteni és eldugni kéne, nem pedig félbüszkén villogtatni. Az oldal látogatóinak a nagy része ugyanis csekkolja az efféle listákat, egy másik ínyenc része meg bele is néz az itt szereplő mozgóképekbe (vajon én miért kóstoltam bele a Szuperbébik második részébe?!) - az Álom.net tehát egy kisebbfajta relfektorfénybe fog kerülni, de rajtunk kívül senki nem fogja majd igazán megérteni, miért.
Ezzel nincs is amúgy komolyabb gond, de azon talán mégis érdemes lenne elgondolkodnunk, miért épp az efféle dolgokra vagyunk mi a legtöbbször annyira büszkék. 
Kicsit ugyanis arra emlékeztet engem ez az egész első helyezés, mint amikor azzal villogunk, hogy mi fogyasztjuk a legtöbb alkoholt+legtöbb zsírt a világon, vagy amikor elismerően csettintünk, hogy vezetjük az öngyilkossági statisztikát. Próbálja csak meg valaki elmagyarázni egy külföldinek, miért is jó méregerős, aceton-ízű házipálinkával hányati magunkat, vagy miért annyira büszkeség több mint 50 éves focieredményekkel, vagy kétharmados területvesztésekkel májerkodni.
Mi magyarok ugyanis fura dolgokat emelünk ki magunkról: a brutális piákat, a egészségtelen életet, a szopó történelmünket...és ebbe nagyszerűen illeszkedik a hungaro cheerleader-mozi világelsősége is. Itt pedig már rögtön át is tévedtünk a kedvenc területemre: szerintem ugyanis ennek a nemzetnek a lelkét ott érhetjük igazán tetten, amikor arra PANASZKODIK, hogy a többi honfitárs mennyire búval baszott és pesszimista lúzer, de erre a vonalra azért az össznépi szinten mégis kifejezetten büszkék vagyunk! Perverz paradox ez, gondoljunk csak bele, a kígyó meg a farkába harap, hisz még én is éppen ezt csinálom itten ezzel a cikkemmel...szóval akkor most szavazzunk az Álom.net elsőségére, vagy ne? Tessék ezen elgondolkodni - érdemes!
